Szerző: GYARMATI ANDREA
2019.12.24.
Amikor jó, általában könnyű is.
De mit tégy, amikor nehéz? Amikor épp karácsony előtt érzed úgy, hogy rettentően sok a teher a válladon.
Szeretem az ünnepeket. A születésnap, a névnap és minden egyéb ünneplés örömmel tölt el. Lehet készülni, tervezni, vásárolni, csomagolni, kitalálni, kit és mivel lephetek meg.
Szeretek adni, s szeretem mindennek megadni a módját, olykor akár túlzásba esve, a családtagjaimat is zavarba hozva.
Közeleg a karácsony, bőségesen lehet adni, és lehet örülni annak, amit kapok: ajándéknak épp úgy, mint figyelmességnek, szeretetnek, odafigyelésnek. Nekünk, gyermekgyógyászoknak ebből a szempontból is szerencsénk van, mert a rendelőben december elejétől ünnepi a hangulat; lényegében Mikulástól megváltozik minden, a kis betegeim izgatottan mesélik, mit kértek s mit fognak kapni karácsonyra.
Jó megállni, végiggondolni, kit szeretek, kik szeretnek, kiknek fontos, amit teszek, jó érezni a megbecsülést, ami a munkám nyomán fakad.
Voltak békés karácsonyaim, melyek melegére és fényére szívesen emlékszem; amikor sokan álltunk, ültünk a fa és az asztal körül. És akadtak szomorú karácsonyaim is, bár igyekeztem a legtöbbet kihozni azokból a helyzetekből is.
A szüleim tízéves koromban elváltak, ami akkoriban ritkaságszámba ment; csodabogár lettem, hogy, jaj, de rossz lehet neked. És azóta valaki mindig hiányzott a fa mellől.
Némiképp túldramatizálva gyakran éreztem magam úgy, mint a mesebeli kis gyufaárus lány az Andersen-meséből, aki vágyakozik a benti fényre, melegre, de kívül reked, s bár sorra gyújtogatja gyufaszálait, reggelre megfagy.
Manapság viszont tényleg elég kemény a helyzet:édesanyám szedelőzködik erről a világról, így aligha lesz megnyugvás az idei karácsony.Látva szenvedését, legszívesebben kifutnék a világból, mert orvos létemre se vagyok képes segíteni valakin, aki elmondhatatlanul fontos számomra.
Azt írta Popper Péter, aki a barátom volt, s akivel sokat karácsonyoztunk együtt, hogy a halállal nincs baj, nincs miért haragudni rá, ám a haldoklás embertelen, kozmikus botrány.
Manapság viszont tényleg elég kemény a helyzet:édesanyám szedelőzködik erről a világról, így aligha lesz megnyugvás az idei karácsony.Látva szenvedését, legszívesebben kifutnék a világból, mert orvos létemre se vagyok képes segíteni valakin, aki elmondhatatlanul fontos számomra.
Azt írta Popper Péter, aki a barátom volt, s akivel sokat karácsonyoztunk együtt, hogy a halállal nincs baj, nincs miért haragudni rá, ám a haldoklás embertelen, kozmikus botrány.
Bölcs gondolat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.