Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.16.
Tüntettek a hétvégén Eszenyi Enikő ellen; a Vígszínház igazgatója, színész-rendező azzal váltott ki tiltakozást, hogy azt ATV-nek nyilatkozva, nem volt elég bátor, mi több: egyenesen azt mondta, hogy lényegében nem ért egyet azzal a demonstrációval, amelyre több mint tízezer ember ment el, hogy hangot adjon annak: elfogadhatatlan a kormány – azóta elfogadott – törvénytervezete. Az Eszenyi-ellenes tüntetés persze nem volt tömeges, egy előadás végén emeltek fel tiltakozó táblát a nézőtéren. Ezzel együtt, nagyon-nagyon sokan vélik úgy: jobban tette volna a művésznő, ha meg sem szólal. Már az is éppen elég nagy felháborodást keltett, hogy a Vígszínház nem vett részt a tüntetésen, egy olyan demonstráción, amelyen azért mégis csak a szakma érdekeit igyekeztek képviselni, kifejezni azt, hogy a hatalom nem szólhat bele a színházi világ tartami kérdéseibe.
Fogalmazhatnék úgy is, ahogy Alföldi Róbert tette: eljött a beszarás ideje, Eszenyinél is, tenném hozzá. De nem lenne igazam, mert a direktor asszony eddig sem volt e téren túlságosan bátor. Most pedig különösen nem volt az, amikor a történteket szakmai vitaként írta le, mondta el, vagyis azért nem ment tüntetni a Víg, mert az politikai térbe helyezte a vitákat.
Szeretném hinni, hogy Eszenyi pusztán naivitásból hiszi azt, hogy itt valóban szakmai nézetkülönbségek vannak a színházak és a kormány között, de ennél azért többre tartom őt. Ha így lenne, akkor nem tartana ott, ahova érkezett, nem lehetne igazgató, nem rendezhetne, de talán nem is játszhatna. Ezek a funkciók ugyanis eleve feltételezik, hogy az illető képes összetetten gondolkodni, látni a világot, felfedezni a valódi szándékokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.