Szerző: ÉS
2019.12.13.
Nagy N. Péter: Az állam nélkül nem megy, de vele sem
Beszélgetés Hrutka Jánossal
F E U I L L E T O N
K R I T I K A
Nadya Tolokonnikova: Lázadj! A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak. Fordította Garamvölgyi Andrea. HVG Könyvek, Budapest, 2019, 288 oldal, 3500 Ft
Tolokonnikova a mondandóját 10 lázadási szabályban osztja meg olvasóival, és ez a forma máris jól dinamizálja a helyzetet, hat egymásra a kétféle alapminőség, buli van! Ezen belül meg mind a tízben ugyanaz a szenthármas szerkezet variálódik: szavak, tettek, hősök. A Szavak leginkább arról szólnak, hogy egy végtelenül korrupt és ostobaságát erőszakban szublimáló hatalmi rendszerben hogyan lehet az ember szabad. A Tettek-szál meséli el, hogyan alapították meg a Pussy Riotot (egy konferencián az orosz feminista punkról vállaltak előadást, csak hirtelen kiderült, hogy még nincs ilyen), milyen akciókat terveztek, és milyeneket vittek véghez (40% szokott a tervezettekből sikerülni, de a rendőrök megakadályozta 60% is ezer okból értelmesebb volt, mint ha nem tesznek semmit, hiszen legalább edztek, megvitatták a dolgokat, együtt voltak)...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Sipos Tünde: Ex libris
Pátkai Marcell: Aki megette a Mona Lisát
Martos Gábor: „Ilyet én is tudok”
František Mikš: Picasso, a vörös kakas
Sárvári Edit, Hornyik Sándor, Turai Hedvig (szerk.): A kettős beszéden innen és túl
Csehy Zoltán: Falconelli, isten hangja
Pintér Tibor: A harmónia tébolya. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 215 oldal, 2990 Ft
A regény két síkon játszódik: a jelenben egy rejtélyes tárgy megtalálása nyomozást indít el, a múltban pedig egy megszállott koperi kollégium zenetanára mesterkedik azon, hogy egyik tanítványát kasztrált énekessztárrá nevelje, sőt, hogy tudományosan is megfejtse az isteni hang titkát. A modern kor „tudatlanságából” és a barokk jelen életviteléből szépen fokozott, szinte érzékien izzó feszültség keletkezik. Rejtvény rejtvény hátán, megfejtés generál megfejtést: nem elég egy-egy régi könyv, irat adatát hasznosítani, magát a pazarul leírt könyvtárat is meg kell fejteni. A barokk allegorizmus tébolyába bele kell kicsit őrülni. „Aki polcnyi mennyiségben fogyasztja a barokk harapnivalókat, az egy idő után maga is tud főzni az alapanyagokból” – hangzik el a regény egy hangsúlyos pontján, s nem ok nélkül. Remek írói fogás például, ahogy két korban is megcsodálják ugyanazt a Carpaccio-képet, s szinte ugyanazt látják meg benne. A barokk fénykultusz és árnyékontraszt játéktere legalább olyan fontossá válik, mint a barokk igényekhez igazított mitológiai sztereotípiák...
Hegedűs Claudia: Ördögi színeváltozások
Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba: Magyariné szeretője. Ördögromán. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 360 oldal, 3999 Ft
Az összeszokott szerzőpárost jó ideje foglalkoztatta az 1718-ban született debreceni polihisztor alakja köré fonódott legenda – eredetileg dráma készült volna a magyar Faust történetből. . Hatvani Istvánról ugyanis, aki elsőként oktatta önállóan idehaza a fizikát, a gyakorlati kísérletei miatt terjedt el, hogy lepaktált az ördöggel. Nem sokkal az 1786-ban bekövetkezett halála után, egy orvos – Kazinczy Sámuel –, még debreceni diák korában lejegyezte Hatvani ördögi praktikáinak némelyikét. Ezek az élcelődő történetek eredendően cáfolni igyekeztek a professzor ördöngösségét, ám a jó szándék visszafelé sült el, vagyis az olvasók szó szerint vették a leírtakat. Olyannyira, hogy számos szépíró fantáziáját is megmozgatták ezek a históriák, így mások mellett, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán is feldolgozta a magyar Faust legendáját...
Kiss Júlia: Középkori árvaság gyanánt
Bánki Éva: Összetört idő (Fordított idő III.). Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 269 oldal, 2799 Ft
Fordított idő regényfolyam előző két részét (Fordított idő, 2015; Elsodort idő, 2017) Riolda némelykor veszedelmes, máskor mozgalmasnak aligha mondható főszereplése uralja. Míg Velence központi helyet foglal el az Elsodort időben, a zárlatregényben már az őshonos szorgok lakta sziget kulturális oppozíciójaként tűnik fel. Rioldát ezen az Anglia és Norvégia között elterülő földdarabon találjuk, mely szülőföldje is. Bánki a Nyugati szél szigetét egyrészt az Összetört idő lokális koordináta-rendszerének teszi vonatkoztatási pontjává, másrészt ehhez a helyszínhez rögzíti a főszereplőnő révén megkonstruálni kívánt, de a regény utolsó lapjain is átláthatatlanul imbolygó kollektív emlékezet gyökereit is...
Benedek Szabolcs: Egy családregény közepe
Az ÉS könyve decemberben – Barnás Ferenc: Életünk végéig. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 454 oldal, 3990 Ft
A klasszikus családregények általában hasonló ív mentén épülnek föl: a família növekszik, terebélyesedik, gyarapszik, majd beüt egy külső vagy belső kataklizma, és a család darabokra hullik. Persze az is megtörténhet, hogy a szétesés magától következik be, mint ahogy az a túlnövő birodalmak esetében is előfordul. Mondhatni, hogy ez nemcsak az irodalomra igaz, hanem a valóságra is. Arra a valóságra, amely mostanra töredezetté és nehezen követhetővé vált. Ennek megfelelően a mai családregények se tartanak egyik irányból a másikba, azaz nem futják be azt az ívet, amelyet egy vagy két évszázaddal ezelőtti elődeik vaskos kötetek formájában bejártak. (...)
Szóval adott egy népes család, ami eleve remek kiindulópont egy jól megkomponált regényhez. Az Életünk végéig azonban nem követi a vaskos családregények klasszikus ívét. Amikor a történetbe belecsöppenünk, a família évtizedes, rögzült hagyományai szerint él és működik. Az első nagyobb, a család egészére kiható és a regény cselekményét is tápláló eseményt az anya halála jelenti. A regény vége felé aztán meghal az apa is, ám a család története ezzel nem ér véget. Annak – legalábbis ebben a könyvben – se eleje, se vége nincs. Egyszerűen belelapozunk egy családregénybe. Valahol középtájon...
Fuchs Lívia: A sokféleség ünnepe
(Alva Noto és Ryuichi Sakamoto – Richard Siegal: New Ocean, Ballet of Difference, Festspielhaus, St.Pölten)
Vagyis azzal szembesülök, micsoda sztereotípiákban gondolkodom, ahelyett, hogy élvezném, mennyire szétrobbantja a koreográfia a balett uniformizáló testképét, mennyire megismételhetetlenül egyedi itt mindenki, s mennyire különbözik mindenki mástól. Mint az óceánok, a tengerek, a tavak és a pocsolyák, bár mindegyik „ugyanaz” a víz...
Sinkó István: A jól kitöltött tér
(A Horror vacui című kiállítás az Újlipótvárosi Klub-Galériában 2019. december 31-ig látható. A részt vevő alkotók: Kemény György, Kósa János, Kótai Tamás, Köböl Vera, László-Kiss Dezső, Magyar Gábor, Mata Attila, M. Novák András, Mayer Berta, Miksa Bálint, Schallinger Dávid, Székely Annamária, Tomasz Piars, T. Horváth Éva, Varga Zsófi, Vasvári László Sándor, Vásárhelyi Antal, Végh András, Wächter Ákos, Zakar István)
A csoportos kiállítások átka épp a sokszínűségben, az anyag-, méret- és formagazdagságban rejlik. Hisz ennyi kisvilágot, irányt egymás mellé rendezni meglehetősen reménytelen feladat. Itt, ezen a tárlaton, a hely szelleme is segítette a kurátort (Kósa Gergő képzőművészt) és a rendezőket. Jól épülnek egymás mellé a dekoratív színes grafikák, a síkplasztikák és erőtejes, domináns festőiségű táblaképek...
Wagner István: Tisztára Amerika!
(Amerika! Disney, Rockwell, Pollock, Warhol – Bucerius Kunst Forum, Hamburg. Megtekinthető január 12-ig.)
Stőhr Lóránt: Hosszú búcsú
(Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs)
Az amerikai popkultúra megélt közelsége és a Kádár-rendszertől őrzött távolság kellett Bodzsár hajmeresztő ötletéhez, hogy vámpírtörténetet meséljen el a filmvásznon életre keltett kádári Magyarországon. Ami persze politikai allegóriának sem utolsó: míg a főgonosznak kikiáltott vámpír csak módjával iszogat az éltető nedűből, addig az autoriter rezsim szisztematikusan szívja az emberek vérét és élősködik az egész társadalmon.
Ruff Borbála: Isten hozta, Örkény úr!
(Örkény István: Tóték. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)
„A regényből írott két darabomnál – a Tóték-nál és a Macskajáték-nál – megítélésem szerint a prózai változat sikerült jobban, mégsem hallok róluk”, mondta korábban Örkény, és ezt erősítette meg Mácsai is, amikor az előadásról így nyilatkozott: „A kisregény a Tóték és a Macskajáték esetében is lebegőbb, bonyolultabb. Ma úgy érzem, hogy a színpad által akkoriban megkövetelt redukció az anyag lényegét, szellemét is érintette. Vagyis Örkény gondolkodását. Örkény, mint személy, kilátszik a regényszöveg mögül.” (ÉS, 2013/10., márc. 8.) Erre a „kilátszásra” irányítja a figyelmet a színész, és a Tóték lemez – alább részletezett – szótagok szintjéig átgondolt előadásmódjával majdnem annyit elmond Örkényről, mint az író életrajzából szerkesztett Azt meséld el, Pista! esetében.
Herczog Noémi: Hagyatékunk
(Láthatáron Csoport: Hagyaték. Martin Miller és Alice Miller írásai alapján, r.: Tárnoki Márk, HPS Kultúrszalon)
A tudományos ismeretterjesztés kioltja a darab üres helyeit, a dráma csúcspontján a szereplők kimondják, amit különben alighanem csak éreznének és leginkább: mi érezhetnénk. A történet pedig, amely éppen valódi szereplői miatt kelt bennünk döbbenetet: fikcióvá lényegül. A mindenkit foglalkoztató kérdés, „hiteltelenítheti-e a munkásságot a kutató élete”: spekulatív, ezért kicsit bulvár marad. Személyessége, dokumentum jellege és felforgató ereje feloldódik Csehov és Albee dramaturgiájában. A továbbörökített traumák pedig visszaváltoznak mások történetévé.
Fáy Miklós: 35 és 40 között
(Komlósi35 – Erkel Színház, december 9.)
Ennyi most legyen is elég a tiszteletből, mert a Komlósi35 gála legfontosabb tapasztalata az, hogy Komlósi Ildikónak még minimum öt éven át kötelező a csúcson lenni, hogy eljöjjön egy Komlósi40 is. Mert a 35 ünneplésnek egészen szerencsétlen volt, nem csak a főigazgatói ki nyer ma jellegű beszéd miatt (ha jól látom, az ott Willard White a képen), végül is elég jól ismerte föl a híres énekeseket Ókovács Szilveszter, sokkal inkább fájt az egész este búbánatos feketesége.
Károlyi Csaba: Orvosmeteorológia
(Orvosmeteorológiai percek. InfoRádió, hétköznapokon 4 alkalommal, először reggel 7.20 körül)
Nem javallott ez a műsor dolgozó embereknek, idősödőknek, bármilyen betegségre hajlamosaknak, iskolásoknak, szülőknek, nagyszülőknek, magas vérnyomásban szenvedőknek, alacsony vérnyomásban szenvedőknek, továbbá azoknak, akik már egy kis fényhiánytól is depressziósak, akik nem bírják jól a tűző napot, és azoknak sem, akik tényleg próbálnának télen-nyáron odafigyelni a megfelelő öltözködésre. A többiek nyugodtan hallgathatják...
Siba Antal: Kommentál
(Németh Balázs bemondó önkéntes hírkommentálásai a köztévében)
Németh amúgy, ha szabad mondani, visszaeső kommentáló: öt évvel korábban már indult egy eljárás ellene, amiért hírolvasói véleményt fűzött az M1 Híradó esti adásának egy híréhez. Németh olyan orgánumokra tett megjegyzést, amelyek szerinte elhallgatják a kormány szempontjából pozitív híreket. Később az MTVA úgy magyarázta a történteket a Hír24 kérdésére, hogy „Németh Balázs, a Híradó című műsor 2014. november 8-i adásában, nem véleményt vagy magyarázatot fűzött az Ön által megjelölt hírhez, hanem összegezte a napokban történt eseményeket.”
I R O D A L O M
Vannak tékozló és takarékos évek. Mennyi mindent vettem azokban az időkben, amit józan belátással nem engedhettem volna meg magamnak! Micsoda túlzóan beárazott ékszereket, értelmetlenül drága holmikat. Később, a takarékos években mégis ezek lettek a ruhatáram alapdarabjai. Mint annyiszor már és annyiszor később, bebizonyosodott: a tékozló időszakok mégsem pazarlók, kiderül róluk, hogy csak gyűjtögetők voltak.
A 2000-es évek vége: vajon a kor maga okozta ezt a számtalan változást, vagy az, hogy épp ekkor költöztem Budapestre? A leendő férjemnek és a barátainak más szokásai voltak, mint nekem addig. Avokádót kockáztak a vajaskenyérre, és ha valamit meg akartak ünnepelni, szusit ettek – én addig azt sem tudtam, hogyan kell megfogni az evőpálcikát. És az emberek a metrón! Ültem velük szemben, és egyfolytában a lábukat néztem: mindnek bokacsizmája volt, és a nadrágot mindig azon belül tűrték, és sohasem kívül. Addig a ruháknak csak az anyagára figyeltem, a szabására sohasem: mindenem bő volt, a kabátomban válltömés, a hajam indokolatlanul hosszú volt, és töredezett, és erős fényben, semmi kétség, a szám fölött bajusz sötétlett....
Farkas Arnold Levente: A vidéki szerző
Milyen szép, mondta a férfi. Az egyik harang négyszer kondult. Így jelezte, hogy egész van. A másik tizenegyszer. Így jelezte, hogy az egész most tizenegy. Milyen jó, hogy nem huszonháromszor, mondta a férfi.
Egy napnak két fele van, egy sötét és egy világos. A sötétet éjszakának hívják. A világos neve nappal. A sötétség tizenkét órából áll, ahogy a világosság is. Az egyik sötéten fut, a másik világosan.
Kosztolányi szerint a világosság az író udvariassága az olvasó felé. Udvariatlan író vagyok, mondta a férfi a nőnek, akiknek a film után udvarolt. Kosztolányi fia egyetlen fényképet sem őrzött meg az apjáról. A férfi és a nő macskaköveken lépkedett a nappal bebetonozott macska felé az éjszakában.
A hiba mítosza maga sem mentes a hibáktól, mondta a nő, mert az ínyenc teste belülről zárva volt. A férfi hallgatott. A nőnek tökéletes teste volt. A világosnak két futója van, ahogy a sötétnek is. A világos világos futója világosabb. A sötét világos futója előzékeny...
Berta Ádám: Musa bácsi látogatása
Nagyjából három hónappal korábban, tavaly nyár végén kaptam hírt anyámtól, hogy a családunk régi barátja, Musa bácsi üzleti ügyben Tajpejbe utazik. Nagyon készültem a látogatására, mert gyerekkoromban sok vidám délutánt töltöttem a házukban, és azt is szerettem, mikor nálunk vendégeskedtek. A nagyobbik fia, Jehan, sok éven át olyan volt nekem, mint egy unokatestvér. Tudtam, hogy délután háromra fog a kolostorba érkezni, egy keddi napon, november első hetében. Gondoskodtam róla, hogy a minibuszunk várja az állomáson, és felhozza a hegyre. Amikor már csak néhány perc volt hátra az érkezésig, az ajándékboltban váltottam pár szót az oda beosztott apácával.
– Musa bácsi, a családunk régi barátja mindjárt itt lesz – mondtam...
Pál Sándor Attila: Haladás
Első lépésben kirúgták az összes női táncost. Kristálytiszta, logikus és mindenki megelégedésére szolgáló volt az indoklás, egyrészt tudvalevőleg a férfitáncok jelentik a magyar néptánc csúcsát, királya ezen belül is a kalotaszegi legényes, s mint ismeretes, ehhez nincsen szükség a másik nemre. A páros táncokban pedig ugyanilyen köztudottnak és egyértelműnek mutatkozott, hogy a férfi irányít, a nő csak követi, mintegy segíti a férfi táncban való teljes és korláttalan kibontakozását, esetenként pedig természetesen csak zavarja, hogy ott van mellette, forgatni kell, miegymás, mozdulatainak gyorsaságát és szélességét akadályozza....
Littner Zsolt: Viktorka
Pár nap múlva visszajött. Akkor birkózóedzést tartottunk neki. Sajnos lustaság vétsége miatt kénytelenek voltunk kikötözni a kerítésoszlophoz. Viktorka rángatta magát és furcsán morgott. De jól oda volt ám kötözve. Mikor meguntuk, akkor a Tomi azt mondta neki, hogy most hozunk mézet és bekenjük vele. És majd jönnek a darazsak. Erre Viktorka még jobban kezdte cibálni a kerítést. Egyszer csak elszabadult, és a csuklóján a madzag maradványaival hazaszaladt...
Payer Imre: Fekete ég
Payer Imre: Rejtekutas járat
Payer Imre: Löktek, sodortak
Payer Imre: Egy hely
Csobánka Zsuzsa Emese: Rendhagyó igék
Csobánka Zsuzsa Emese: Előhívás: törött korsó
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.