Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2019.12.01.
– Az a tét, hogy lesz-e működő egészségügy Magyarországon, képesek-e összefogni az orvosok, hogy itthon tartsák, sőt akár hazahozzák a fiatal kollégákat. Van egy aktív, fiatal csapat, tenni akarnak, tárt karokkal kellene üdvözölni őket” – mondta a szombatot alelnökké választott Lénárd Rita belgyógyász.
- „A tét: létrejön-e egy proaktív kamara, amely konstruktív szakmai partnere a mindenkori döntéshozóknak, kötcsei piknikek nélkül is, vagy marad a reaktív MOK kötcsei piknikkel, ahol még az egészségügy fontos témáiról sem merjük kérdezni a miniszterelnököt. Marad az apátia, a kollaboráció, az egyéni érdekek mentén való szakmapolitika, lobbizás? Elindulhat-e már a közeljövőben a hálapénzmentes rendszer? Konkrét cselekvési tervek vagy általánosságok? Modern, a mindennapokban is jól alkalmazható etikai kódex készül, vagy minden marad a régiben? Lassan reflektálunk Magyarország és a világ egészségügyi változásaira, vagy megalapozottan, belátható időben, hathatósan döntünk és cselekszünk-e? Egy fiatalos, lelkes és lendületes szakmai csapat kap-e felhatalmazást kidolgozott és jövőbe mutató program megvalósítására, amely mozgósítani akarja az orvostársadalmat és a lakosságot is, vagy továbbra is egyetlen vezető személyes lobbierejében bíznak majd az orvosok? Vagyis: egy decentralizált MOK jön létre, vagy súlyosan centralizált MOK marad?” – kommentálta a helyzetett a főtitkárrá avanzsáló Hegedűs Zsolt ortopéd sebész szakorvos.
- „A kamara ne csak az orvosokat, de a gyógyítottakat is képviselje. Sőt, a gyógyítottak védelmében szolgáljon, és ne a mundér becsületét védje etikai ügyekben, szerkezeti átalakításokban. A kamara valós, köztestületi és szakmai tevékenységet folytasson, lehetőséget adva arra, hogy a betegágy mellett dolgozók tudjanak javaslatokat tenni, mivel ők ismerik a valós problémákat” – mondta Lovas András.
- „A tét, hogy az orvostársadalom kap-e esélyt arra, hogy megújuljon és létrehozzon egy orvosokat képviselő kamarát, vagy marad a MOK mint néhány személy egyéni vállalkozása, akik kizárólagos tulajdonuknak tekintik az orvosi kamarát, és aki számon akarja kérni ezt és a gazdálkodásukat, azt ellehetetlenítik, ráküldik a tagság által fizetett ügyvédeket, miközben közfelháborodást keltő, jogerősen elítélt orvosi hanyagság miatt nem indítanak etikai eljárást” – sorolta Mester János.
- „A tét az, hogy lesz-e erős, élő, megkerülhetetlen kamara, amely az elmúlt másfél évtizedben jelentősen meggyengült. Ennek fő oka, hogy a szakmai kérdések háttérbe szorultak, az elnöki beszámolóban egyetlen szó sem esik arról, hogy hány, egészségüggyel kapcsolatos előterjesztést, kinevezést véleményezett a szervezet, milyen eredménnyel és milyen lépéseket tett a szakmai álláspont érvényesítése érdekében. Csapatmunkára van szükség, magunk mellé kell állítani a társadalmat” – nyilatkozta a Lénárd Rita mellett szombaton szintén alelnökké választott Álmos Péter.
- „A jelenlegi kamarai törvény gúzsba köt, a testületnek nincs valódi mozgástere, befolyása. Legyen joga, hogy szabályait maga alkossa meg, tagnyilvántartását, az egyetlen és hiteles orvosnyilvántartást maga vezesse, közvetlenül értesülhessen a képzési, szakképzési, továbbképzési eseményekről, a halálesetekről, tagjai munkahelyéről” – mondta Weltner János sebész főorvos.
- „A tét az 1988-ban megalakított MOK presztízsének, hatékonyságának és érdekképviseleti szerepének visszaállítása. A tét, hogy a 16 éve passzív, a pártpolitikát kiszolgáló elnökség továbbra is hatalomban marad-e, vagy új emberekkel, magasabb színvonalú, önálló, független MOK-ot választ. A tét, hogy élhetőbb egészségügy alakul-e, ami mind a benne dolgozók, mind az ellátottak számára fontos volna, vagy süllyedünk tovább a mocsárba” – nyilatkozta Birtalan Iván.
- „A tét a bizalom. Az orvos és a beteg, az orvos és a másik orvos, a társadalom és az orvostársadalom között. Ezek a bizalmi viszonyok megromlottak, helyre kellene állítani” – Böszörményi-Nagy Géza legalábbis ebben lát problémát.
- Interjúra Éger István nem vállalkozott, így kihívóját, Kincses Gyula egészségpolitikust sem szólaltattuk meg, de a kérdéshez ő is hozzászólt: „A Magyar Orvosi Kamarát a szakszervezet oldalán ülő tárgyalósegédből az egészségpolitika fontos és megkerülhetetlen szereplőjévé kell tenni. Az orvostársadalom ne elszenvedője, hanem irányítója legyen az egészségügy szükségszerű változásainak, és szerezze vissza társadalmi megbecsültségét” – összegezte az elképzeléseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.