CSEPELI GYÖRGY: A FIDESZ TELJESEN LEÉPÜLT, AZ 1985 UTÁNI SZOCIALIZMUSRA EMLÉKEZTET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.12.10.

A közönség az uniós választások kudarca után az önkormányzati választásokon nem számított ellenzéki sikerekre. A fordulat sokkszerű volt. „Budapest eleste”, jelentős városok, kerületek bevétele a 2006 óta tartó NER-győzelmi sorozat megtörését jelentette. Pedig 2018-ban látszott: az ellenzék, ha összefog, és egyetlen jelöltet állít az ügyeletes NER-exponenssel szembe, a legképtelenebb helyeken nyerhet. Hogy ezt áttörésnek tartjuk-e, új kezdetnek, az Orbán-rendszer megtörésének, kérdéses. Sorozatunk első beszélgetésében Szelényi Iván szociológus azt állította, ebből a vegyes társaságból nem nőhet ki életképes kormányváltó koalíció. Vajda Mihály filozófus iróniától sem mentes beszélgetésben jelezte: Orbánnak egyetlen méltó elődjét ismerjük, Kádár Jánost, aki nagy túlélő volt. Sorozatunkat Csepeli György szociálpszichológussal zárjuk. Menekülés a győzelembe 3.

– A záró részben önre vár a feladat, hogy megfejtse, mi történt októberben a NER-rel. Ami történt, meglepetésnek tekinthető-e?

– Nem akarok felvágni, magam is meglepődtem. Karácsony Gergely győzelmét például csak reméltem. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a NER elindult a lejtőn, persze ilyesmit máskor is látni véltünk. De a mostani kampányban valóban érezhető volt, hogy a rendszer intellektuális tartalékai kimerültek. Bizonyos értelemben a miniszterelnök is jelezte: fel kell tölteni az akkumulátorokat. De az ilyesmi nem szokott összejönni.

– Tulajdonképpen nem csodálkozhatunk azon, ha a tízéves győzelmi sorozat megszakad.

– Túlságosan rábízták magukat a business as usualre, amikor azt hisszük, magától megy minden. De ez jellemző azokra a rendszerekre, amelyek elkényelmesedtek, kikapcsolták vészjelző berendezéseiket...

– Három kétharmad zsinórban jóleshetett, de nem használ a harckészségnek.

– Teljesen leépültek, és a politikában ez látszik. A jóllakottság, az önismétlés bénít, a rendszert önnön torzképévé teszi. Hiányzott belőlük a ragadozóösztön, ezt a Borkai-botrány bizonyította. Egyértelmű lett volna, hogy lépni kell, de lebénultak. Az első számú vezető nem szólalt meg, amitől a botrány hullámai átcsaptak magán a rendszeren. Hogy a balhé ilyen kiadós lett, abba belejátszik a Borkai-ügy, máshol a helyi események. Hódmezővásárhelynek nyilván elege lett abból, hogy a külvilág a várost Lázár János belbirtokának tartja. A budai zöld sziget megdönthetetlennek látszott, most váratlanul kiderült, simán le lehet verni őket. Az innováció hiánya az 1985 utáni szocializmusra emlékeztet, amikor mindennap kijelentették: az irány jó, legfeljebb korrigálni kell. De a kopás, az anyagfáradás nem csak a politikára, a káderekre is kihat. Annyira pedig nem halt el a demokrácia, hogy ez következmények nélkül maradjon. Új gondolatok abszolút nincsenek. Épülnek az új stadionok. Lehet űrhajóst küldeni a kozmoszba, az akadémiai autonómia maradványait fel lehet számolni. Ezzel ki is merültek az agytröszt ötletei...

ITT OLVASHATÓ