2019. december 11., szerda

CIPŐSDOBOZOK ANYÁKNAK – NŐK AZ ADOMÁNYOZÁSBAN

ÁTLÁTSZÓ / SZOCIO BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.12.10.


Az adományozás kapcsán most a nőkről írok. December 10-e ugyanis az Emberi jogok, november 25-e pedig a Nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, és a két dátum közötti időszakban rendezik meg világszerte a 16 Akciónapot, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét a nők elleni erőszakra.

Karácsony előtt, mikor nagyon sokan keresnek meg minket, magánszemélyek, cégek, vagy intézmények, azt látom, hogy a kezdeményezések zöme nőktől indul. Nyilván nem akarom ezt a szerepet kisajátítani a nőknek, mert ez nem lenne fair, de a tapasztalat ezt mutatja, és ezt nem akarom elhallgatni. Azonban itt is megerősítve látom az a feltételezést, hogy a nők problémaérzékenysége, rálátása a problémákra más, mint a férfiaké. Nem jobb, nem rosszabb, hanem más. A segítő szerepekben pedig a kezdeményezéseik természetes módon erősebben vannak jelen.

Feltételezem azt is, hogy azok az adományozók, vagy kezdeményezők, akiknek a karácsonyi cipősdoboz-gyűjtésben nemcsak a gyerekek, hanem az anyák is eszükbe jutottak, szintén nők voltak. Idén kaptunk ilyen felajánlásokat is, ahol a cipősdobozokat “Anyukának”, vagy “Anyának” felirattal látták el.

Karácsonykor a segítő szervezetek számára is első a gyerek. Mi is arra törekszünk, hogy a kapcsolatrendszerünkben először a gyerekek ajándékát biztosítsuk. Most nem használt ruhát, cipőt szeretnénk adni, ezzel igyekszünk az év többi napján segíteni, hanem ajándékot: játékot, könyvet, pipereholmit, írószert, édességet. Már többszáz cipősdoboz érkezett az Igazgyöngy Alapítvány saját Mikulásgyárába, és készülnek még dobozok, hiszen amiket kaptunk, az korban és nemben még a családokhoz lesz igazítva, és egyáltalán nem biztos, hogy az arányok a végén pontosak lesznek. De minden doboz gazdára talál, és minden gyerek kap majd ajándékot, akit a húsz településen rendszeresen segítünk.

A gyerekeknek készült ajándékokkal egy időben a családoknak készülnek tartós élelmiszerből álló csomagok is. Ezek értelemszerűen a nők kezébe kerülnek majd, hiszen azokban a családokban, akiket támogatunk, elsősorban az ő gondjuk a háztartásvezetés, a főzés, mivel a generációs szegénység erősen tartja a generációkon átörökített női szerepeket is. Az emancipáció üzenete itt sokkal nehezebben kap teret. Az élelmiszercsomagoknak ők azért örülnek, mert könnyebb helyzetet teremt nekik az ünnepen.

A generációs szegénységben a legtöbb teher a nők vállán nyugszik. A gyerekek gondozása, a háztartásvezetés, főzés, mosás, takarítás, beszerzés, kölcsönkérés, vagy a hivatali ügyek intézése, tapasztalataink szerint, a legtöbb esetben mind a nők feladata. Ez a munkamegosztás, s ezen keresztül a női szerepek átörökítése nagyon erős, és ebben sajnos sok családban jelen van a családon belüli erőszak is. Nagyon nehezen tudunk ezen változtatni, bár több irányból próbáltunk már fogást találni rajta.

Most próbálkozunk egy új elemmel, ami változást hozhat. Ha sikerül körülöttük egy támogató közeget létrehozni, amiben úgy érezhetik, hogy nincsenek egyedül, akkor megerősödhet bennük az az üzenet, hogy létezhet másképp is, mint ahogy az anyjuktól látták. Mert a világban a nők szerepe változik, de ez a szegénységben sokkal nehezebben, sokkal később jelenik meg.

A nők helyzetbe hozása, támogatása fontos pillére a szegénységellenes programoknak. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a leghatékonyabban a nőkőn, főleg a fiatal nőkön át, a gyerekek támogatásával párhuzamosan indíthatók el a változások. Ehhez azonban sok minden kell.

A női méltóság megteremtése, például a menstruációs szegénység elleni küzdelmen keresztül, hatékony oktatás, hiszen legtöbbjük számára csak a nyolc osztály van meg, készségfejlesztés, amit sem az iskolától, sem a családjuktól nem kaptak meg, de legfőképpen biztatás kell, hogy érezzék, átéljék azt a szerepet, ami a 21. században egy nőnek, Európa közepén természetes lenne.

Ehhez egy lépéssel közelebb visz, ha karácsonykor a gyerekeknek szóló ajándékok mellett jelezzük azt is, hogy ők is fontosak, és ismeretlenül is megajándékozzuk őket. Mert az első lépés az, hogy érezzék: én is vagyok valaki, rám is gondoltak. Megtiszteltek a figyelmükkel, időt, energiát áldoztak rám, mert úgy gondolják, megérdemlem.

Ez az érzés, a kiválasztottság érzése az önbecsülés alapja, amiből aztán felépíthető egy másfajta élet. Amiben a nő nem tárgy, vagy eszköz csupán, hanem az, ami a férfi is: ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.