Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2019.12.29.
Kanyargós folyosón imbolygunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem józsefvárosi épületeiben. A tornatermet keressük, úgy érezzük, eltévesztettük közben a házszámot. De nem: egyemeletnyi távolságból már halljuk, hogy jó helyen járunk. Trappolás, cipőtalpak csikorgása, és a falnak meg a kapufának lőtt labdák csattanása hallatszik a tornateremből.
Odabent kicsik és nagyok, kisfiúk és felnőttek hajtják a bőrt. Van, akinek térd alá ér a láthatósági mellénye, van, akin ugyanaz feszül. Van, aki csupa piros belga mezre húzza, van, aki mélykék PSG-trikóra, és van, aki zöld-fehér Fradi-felsőre. Itt edzenek azok, akik az Oltalom Sportegyesület utcafocijára érkeztek.
– Ha gondolod, beállhatsz te is – szól egyikünknek Szikszay József, és nem viccel. Már a gesztikulációjából látszik, semmi akadálya, hogy valaki farmerban szántsa fel a parkettát, de inkább úgy döntünk, félrevonulunk beszélgetni a szertárba. Az edző egyik szeme közben vagy a stopperen, vagy a teremben zajló meccsen pihen. Csak egyetlen becsúszásért kell szólnia, hogy „ilyet legközelebb ne”. Azt sem felemelt hangon, csak határozottan. Elég is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.