AZ ÁLLAM NÉLKÜL NEM MEGY, DE VELE SEM - BESZÉLGETÉS HRUTKA JÁNOSSAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: NAGY N. PÉTER
2019.12.13.

Öntjük a labdarúgásba a százmilliárdokat, és nem vesszük észre, hogy ezek szakszerűtlen felhasználása most már abszolút kontraproduktív, ahogy a többi látványsportágban is az, írta Facebook-oldalán Hrutka János. Eredményeink itt sem rosszabbak, mint a Pisa-teszten, vetettük fel. A volt válogatott játékos, majd játékosügynök, üzletember, most a Footgolf Szövetség elnöke és tévés kommentátor úgy látja, a sportban minden adott lenne a felzárkózáshoz, ha nem vakvágányon keresnénk a jó irányt.

– A sors tragikomikuma, hogy az a válogatott, amely csoportjában a 4. helyen végzett, még a Pitagorasz-tétel, a Dürer-sejtés, a kvadratikus reciprocitás és a Happy End-probléma egységes alkalmazása után esélyes az Eb-re való kijutásra. Pedig lehet, hogy elég lett volna egyszerűen csak a kombinatorikát, „Ramsey-tételét” segítségül hívni... – a magyar futballválogatott walesi veresége után írta ezt a Face­book-oldalán. A Dürer-sejtés kérdéskörébe, ha szeretnék, sem tudnék bonyolódni, de annyit megtudtam róla, hogy nincs még meg rá a teljes válasz. Miként számomra sem arra, mi történik úgy ötven éve a futballunkkal.

– Jó a felütés, de ebben az esetben a Ramsey-tétel a felsorolás legfontosabb eleme, nem a Dürer-sejtés. Így akár a kombinatorikával is lehetne párhozamot vonni, de az ok ennél sokkal banálisabb: Ramseynek hívják ugyanis a walesi válogatott csapatkapitányát, a két hazai gól szerzőjét. A pályán és a pályán kívül is szeretne az ember időnként valamit csinálni, amire felkapják a fejüket, ami gondolatokat ébreszt, ami által emlékezhetnek egy jó írásra, gólra, bármire. Ezért próbálkoztam az idézett matematikai színesítéssel is...

– Ezt a poént elbambultam, de a kérdés marad: mi magyarázza a fél évszázados lejtmenetet?

– A kérdésfeltevés annál indokoltabb, mert akár meg is állhatnánk ebben a mozgásban: 20 éve sokkal nehezebb volt kijutni egy világversenyre, mint most. Nőtt a mezőny, ezzel az esélyeink is. Amíg a mi időnkben kizárólag a csoportelsők örülhettek, és a második hely csak pótselejtezőre volt elegendő, addig ma például még negyedikként is maradt remény az Eb-részvételre. Lehet, hogy sikerül kijutnunk, de egyelőre tendencia, hogy nem tudunk élni a könnyített pálya lehetőségeivel.

Azt sem szeretem, ha a múltba merengünk, mindent az ötvenes évekhez viszonyítunk. Hogyan lehetne így előre lépni? Az egy más kor volt, más feltételekkel, más lehetőségekkel. Az Aranycsapat idején – semmit nem el­véve az ő dicsőségükből – a futball még viszonylag kevesek játéka volt, így a kiemelkedő tudásúak számára nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett. Nem volt a pályán Afrika, Észak-Amerika, nem volt ott Ázsia sem, valamint Európát és Dél-Amerikát sem képviselte ennyi erős futballnemzet. Mi pedig azokban a sportágakban tudunk sikeresek lenni, melyet csak kevesek űznek kimagasló szinten – kajak-kenu, vízipóló, vívás, de a kézilabdát is ide sorolhatnám. Ahol akkora a tömegnyomás, mint most már a futballban, kevésbé.

– Ugyanakkor például Horvátország vagy Uruguay a miénk felénél is kisebb népességgel tartósan és nagyon sikeres a labdarúgásban.

– Kétségtelen, hogy nem mindent csinálunk jól. De azt is látni kell, hogy míg ezek az országok csak egy-két sportágban mernek nagyot álmodni, addig mi az éremtáblázat elején szeretnénk állni a nyári olimpián, havas, hegyi nemzetként mindent megnyerni a téli ötkarikás játékokon, plusz bocsától a kötélhúzásig mindenben világbajnokok lennénk...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/50. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/50. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)