Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.30.
Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük Orbán Viktort. Megértsük, milyen alapon választ kádereket, hoz helyzetbe különböző embereket. Most, hogy megismerhettük Maróth Miklós gondolatait, aki nyilvánvalóan tevékeny részt vállalt a Magyar Tudományos Akadémia szétverésében, eljuthattunk ahhoz a kulcshoz, amely a miniszterelnök személyiségét kinyitja előttünk.
Kásler Miklós esetében még gondolhattuk, hogy kiválasztása egyfajta félreértés, orbáni tévedés, Maróth megjelenése, és sok más kormányzati politikus megszólalása elég egyértelművé teszi a helyzetet. Orbánt egyfajta keresztényi megszállottság vette hatalmába; így kell lennie, különben menthetetlenül felismerné a butaságokat, az ostobaságokat, a sületlenségeket. Sokáig hittem, hogy ez a keresztényi retorika csak taktika Orbánnál; nem veszítette el ő régi énjét – térdre csuhások –, csak a liberális túlsúly ellen ez a fajta politika érvényesülhetett, ígért hatalmi szerepet. És ez – valószínűleg – így is volt, legalább is a fordulat – mármint az orbáni fordulat – éveiben. Akkoriban még nem a kereszténység alkotta mondandóinak lényegét. Évről-évre új szlogennel állt elő, amíg rá nem talált előbb az illiberalizmusra, majd néhány évvel ezelőtt a kereszténység hangsúlyozására.
Találkoztunk már néhány olyan emberrel, akinek döntő fordulatot hozott az életében a hit; hirtelen másként látta és láttatta a világot, a korábbiaktól tünetek ütköztek ki rajta. Nem, nem bolondult meg, mint sokan hitték, egyszerűen csak más lett. Itt azonban más kategóriára gondoltunk; Orbán bizonyosan nem lett megszállottja új hitének. Annak ellenére nem, hogy feltűnő gyakorisággal húzza rá cselekedeteit, megnyilvánulásait a kereszténységre, és tesz meg mindent annak érdekében, hogy ezt az egész országra, a teljes lakosságra nézve kiterjessze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.