A RENDSZERKRITIKUS BALOLDAL PÁRTELLENESSÉGE ÉS SZERVEZETLENSÉGE AZ ELMÚLT EGY ÉV TÜKRÉBEN

MÉRCE
Szerző: SCHULZ NÓRA
2019.12.17.

A tavalyi rabszolgatörvény ellenes tüntetések nem erősödtek volna fel igazán jelentős tiltakozási hullámmá a pártok parlamenti akciója nélkül. Egy évvel a december 12-i obstrukció és spontán tüntetés után azonban fontos levonni az események tanulságait. Az, hogy 2018 végére a tiltakozás beindításában központi gazdasági kérdések helyét átvette a tartalmatlan antiorbánizmus és a médiaszabadság kérdése, legalább annyira múlt a liberális ellenzéki pártok felkészültségén, mint a jelenlegi rendszerkritikus baloldal képviseleti demokráciával szembeni kritikájára épülő pártellenességén és szervezetlenségén.

Ez a pártellenesség annak a képviseleti demokráciának kritikájára épül, amelynek végső krízisét már számos alkalommal beharangozták az elmúlt évszázad során. Szélsőjobbtól a radikális baloldalig sokan érveltek már amellett, hogy a domináns „nyugati” / liberális demokrácia történetileg meghaladott és a végsőket rúgja, a kérdés sokak számára ma legfeljebb az, hogy pontosan miként fog megtörténni a pártdemokráciák végső összeomlása?

A pártdemokrácia végének hirdetése azonban jellemzően ideológiai töltetű, sőt, akár „önbeteljesítő jóslattá” is válhat, amennyiben akadálya a politikai intézményesülésnek. Ezt láthatjuk a magyarországi rendszerkritikus baloldali szereplők esetében, amely az elmúlt években nem tudott stratégiát megfogalmazni a választások tekintetében, és nem tud intézményes, reálpolitikai alternatívát felmutatni a DK-Momentum liberális előretörésével szemben.

A pártdemokráciák krízisirodalmának központi szerzője, Peter Mair által végzett empirikus kutatások kimutatták, hogy szinte minden nagy nyugat-európai demokrácia esetében megfigyelhető, hogy a pártok taglétszáma és a választásokon való részvételi számok is drámaian lecsökkentek az 1970-es éveket követően. Továbbá, Mair szerint aggódnunk kell a legtöbb hagyományos párt válságos állapota miatt, hiszen a nyomukban nemkívánatos (technokrata és populista) válaszok születnek. Mások azonban semlegesen figyelik a kialakult helyzetet, egyes csoportok még üdvözlik is a konvencionális parlamentáris politika legitimitásának csökkenését, akár egyes politikusok is...

ITT OLVASHATÓ