A MÉRCE MINDANNYIUNKÉ

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.12.01.

A Mérce egy közösség. A magyar sajtópiacon egyedülálló módon hoztuk létre, közös akarattal, olvasói támogatással, a semmiből. Elvek mentén dolgozunk, ami elcsépeltnek hangozhat, de valójában nem az: a mindennapjaink mozgatórugója, hogy kivétel nélkül, elkötelezetten hiszünk a baloldali értékekben, az egyenlőség és igazságosság szükségességében, a szolidaritás erejében. És ha úgy érezzük (márpedig mostanában bőven van rá okunk, hogy így érezzük), hogy ezek az értékek csorbulnak, akkor azt szóvá tesszük.

Ez a Mérce kívülről.

Belülről persze egy kicsit más. Mert a Mérce tényleg egy közösség, amely többről szól, mint emberek egymás melletti munkájáról. Mert órákat tudunk vitatkozni a klímaváltozás kapcsán az egyéni felelősség és a politika szerepéről. Mert már fél 12-kor mindenki éhes, és nem tudunk koncentrálni, amíg meg nem ebédelünk. Mert magunk takarítjuk az irodánkat (úgy, ahogy), és közösen utáljuk a poloskákat, akik most éppen téli álmot alszanak a téglafal repedéseiben. Rossz szóviccekben verhetetlenek vagyunk, futónövényeket nevelünk az ablakpárkányon, elfelejtjük kikapcsolni a kávéfőzőt, és elvonuláson (vagy bármilyen random bulin, ahol a helyzet úgy kívánja) boldogan énekeljük az Internacionálét. Ja, és bármikor tudunk aludni a szerkesztőségi kanapén.

Sokfélék vagyunk, sok mindent csináltunk már külön-külön, de valahogy abban a ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megtaláltuk egymást, és együtt létrehozhatunk napról napra valami olyat, amiben mindannyian hiszünk.

És a Mérce még ennél is több. Több a szerkesztőség tagjainál is, hiszen vannak olvasói, akik értik és érzik, hogy szükség van egy baloldali lapra, ami következetesen, megalkuvás nélkül képes működni. És ott van az a rengeteg ember, aki ha kell, önkéntesen, szabadidőt és energiát tesz a Mércébe, hogy segítse a munkánkat, akár országhatárokon átívelve is. Szervezetek, akikhez bármikor fordulhatunk, ha segítségre van szükségünk egy adott témában. Barátok, bajtársak, aktivisták, civilek – felsorolni is nehéz őket, de mind hozzátesznek valamit magukból a közösségünkhöz, ami így válik egyedivé és megismételhetetlenné.

Mi így, együtt vagyunk a Mérce.

A múlt héten bejelentettük, hogy Jámbor András november 30-ig főszerkesztője a lapnak, december elsejétől én veszem át tőle ezt a feladatot.

Az azóta eltelt napokban többen is megkérdezték tőlem, hogy hogyan fogjuk pótolni a Jámbit. Nem fogjuk. Azért nem, mert nem lehet. Az, hogy ma a Mérce létezik, elképzelhetetlen lenne a Jámbi nélkül, aki úgy építette fel ezt a szervezetet, ahogy arra más nem lett volna képes. Épp ezért ma még én sem tudom, hogy holnap, amikor reggel hétindító értekezletet tartunk majd, és ő nem lesz ott, mit fogunk csinálni. Borzasztóan félek attól a pillanattól...

ITT OLVASHATÓ