Szerző: Dr. GYURKÓ SZILVIA
2015.01.15.
Nehéz receptkönyvet összeállítani, hogy végy két kudarcot, keverd össze egy krízissel, adj hozzá egy támogatót, meg némi sikerélményt, és a végén ott lesz a kész gyerek a sütőben. Az viszont biztos, hogy a túlféltés nem tesz jót. Volt olyan ügyem, ami arról szólt, hogy a szülő sírva mondta: nem érti, miként történhetett meg, hogy a gyerekeit, egy testvérpárt, a szomszédban lakó nagybácsi éveken át használta szexuálisan. Egy háromévest és egy ötévest.
Kiderült, hogy soha nem beszéltek a szexualitásról a gyereknek, soha senki nem meztelenkedett a családban. Különböző neműek voltak a gyerekek, külön fürdették őket, nem volt ez téma – mégis hogy fordulhatott elő? És majd megszakadt a szívem, amikor azt kellett nekik mondanom, hogy éppen ezért fordulhatott elő, mert a gyerekeknek egy szavuk sem volt arra, hogy elmondják, hogy mi történik velük. Tehát az biztos, hogy ez a fajta burokképzés nem jó.
Alapvetően azonban a gyereket körbe kell párnázni. Nem attól tudja majd az élet nehézségeit jól venni, hogy azokkal már korán találkozik. Hanem attól, ha te éppen azt építed fel benne, ami védi őt ezekben a helyzetekben. Az önbecsülését, az önértékelését kell egyben tartani. Viszont a gyereknek szüksége van a saját életélményekre. Arra, hogy egy sportversenyen belefut abba, hogy nem ő az első. Vagy megtörténik az, hogy születik egy testvére, vagy a szülei éppen elválnak. Hogy vannak traumák. Persze senki nem kívánja ezt, de kellő segítséggel, a gyerek mögé állva azt lehet mondani: ez a te történeted, de én itt vagyok, számíthatsz rám. Bármikor szükséged van segítségre, itt vagyok. Együtt megoldjuk. Ha meg nem tudjuk, akkor kérünk segítséget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.