Szerző: Határátkelő
2019.12.14.
Persze mindenkinek más a legnagyobb mumus a hazaköltözés esetén, Zsófiéknál ez a magyar oktatás helyzete volt. Mielőtt azonban erről beszélgettünk volna, a magyar és a francia gyereknevelés közötti különbségeket érintettük. Zsófi szerint inkább sok kisebb eltérés van, ám ezek összeállva már egészen markáns képet adnak ki.
Az egyik jellemző példát a játszótéren tapasztalta meg. Magyarországon a játszótéren hangoskodás van, a gyerekek nem ritkán csúnyán beszélnek, míg Franciaországban a szülők sokkal nagyobb fegyelmet tartanak.
„A francia nevelés több téren laza, de vannak olyan pontok, amiben nem engednek. Ilyen a köszönés, az étkezés körüli dolgok, a nyilvános helyen való viselkedés, ahol mind szigorúság van, más téren viszont több szabadságot engednek a gyerekeknek” – mesélte Zsófi.
A Párizs és Nantes közötti vonaton, a TGV-n akkora csönd van, hogy egy pisszenést sem lehet hallani. „A férjem többször rászólt a kislányunkra, hogy csendben, csendben, én meg gondoltam, hogy ez már túlzás, hiszen nem kiabál, csak beszél. A franciáknál nagyon erősen benne van a nevelési kultúrában, hogy másokat ne zavarj” – mondta Zsófi.
A franciák már az óvodásokat is hagyják egyedül öltözni, ha nagyon lassúak, akkor maximum kicsit megsürgetik őket, de nincs az, ami sok magyar szülőnél, aki semmilyen önállóságot nem hagy a gyereknek.
„Franciaországban sokkal inkább engedik a gyerekeket kisebb korban kipróbálni dolgokat, persze úgy, hogy ott van mellettük a szülő” – tette hozzá.
„Nagyon riasztó volt kintről és talán a legnagyobb mumus a hazaköltözésben a gondolat, hogy visszahozom a gyerekem a magyar oktatási rendszerbe… Milyen szülő vagyok? Ezt meg is írta valaki a blogomra, hogy ezzel elszúrom a gyerekem életét. Azért ezt elég nehéz olvasni…” – emlékezett vissza Zsófi.
Hazaköltözve aztán több iskolába elment nyílt napra körülnézni és végül a 13. kerületben sikerült találni egy közeli iskolát, ahol ráadásul franciául lehet kiemelt óraszámban tanulni, ami szerinte kihat a mentalitásra is.
Az iskolában az első osztály pont olyan, amilyennek az ember szeretné, nem kapkodnak, nem rohannak, normálisan haladnak, a tanítónénik kedvesek, a lányuk pedig szeret iskolába járni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.