Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2019.12.29.
Könyvét azzal kezdi, hogy a demokrácia a világban mindenfelé hanyatlik – igaz, Európában nálunk a leggyorsabban. Mi az oka ennek a globális eróziónak?
Nem köthető egyetlen okhoz, de van egy látható trend, amibe Magyarország is illeszkedik: nem különutas fejlődés a miénk, nem kizárólag hazai tényezők miatt alakult így. A külső és a belső okok együtt hatnak, a demokráciát erodáló belpolitika külső kihívásokra reagál.
A rendszerváltás idején mi haladtunk a leggyorsabban a társadalmi átalakulásban és a piaci átmenetben. Miért itt bizonyult a leggyengébbnek a demokratikus intézményrendszer?
Mégsem függ olyan szorosan össze a gazdasági liberalizáció és a demokrácia? Akkor valóban az volt az uralkodó nézet, hogy a gazdasági és a politikai liberalizáció egymást erősíti. A kelet-európai rendszerátmenet világszerte optimista hangulatot eredményezett, és mi tényleg az élen jártunk, a külföldi tőke beáramlásával párhuzamosan teljesedett ki a demokrácia. A folyamat azonban a 2000-es évek végére a visegrádi térség egészében megtorpant, majd néhány országban vissza is fordult. Úgy tűnik, a piaci szabadság szükséges, de nem elégséges feltétele a demokratikus viszonyoknak, a demokráciához ennél sokkal több kell.
A kötetben a megrendült alapokon felépülő új rendszert „felhalmozó államnak” nevezi. Mi a különbség a felhalmozó állam, és a magyar modellre is ráhúzni próbált „fejlesztő állam” között?
Magyarország hátraarca meglepte a tudományt, értelmezési válságot okozott. Az egyik okfejtési kísérlet szerint kulturális sajátosságról van szó, azaz sosem voltak erősek a liberális hagyományok, ám ez empirikusan nem igazolható. A vonatkozó kutatások épp azt mutatják, hogy a liberális demokrácia alapértékeinek és intézményeinek támogatottsága viszonylag erős, nem társadalmi igényből következett az antidemokratikus fordulat. Az sem elegendő magyarázat, hogy a gonosz politikusok tehetnek róla. Orbán Viktor nem egymaga bontotta le a demokráciát. Nem egyértelmű az sem, hogy mi alakult ki az eddigi rendszer helyén. Nevezték fejlesztő államnak az ismert távol-keleti minták alapján, de nem az: itt is erős az állami beavatkozás a gazdaságba, de hiányzik a klasszikus fejlesztő államokra jellemző független, jó minőségű bürokrácia, oktatás, kutatás-fejlesztés, egészségügy. Mondták maffiaállamnak is, ahol egy szűk csoport felülről foglyul ejti az államot, és minden más motivációtól függetlenül kizárólag a saját gyarapodása érdekében működteti, de ez a definíció sem ad teljes képet: tényleg kimagasló a magyar korrupció, de nem nevezhető kizárólagos célnak. A felhalmozó állam az egyik lehetséges válasz a globalizáció és a demokrácia közötti feszültségre: a nemzetközi és a nemzeti tőke, valamint a politikai osztály rövidtávú vagyongyarapodását szolgálja, és az ebből fakadó társadalmi feszültségeket autoriter megoldásokkal kezeli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.