TÖRTÉNJEN BÁRMI

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: VOGRONICS ANDRÁS
2019.11.29.

Valahogy nem tudnak ezen túllendülni. Én is kaptam hideget-meleget: privát üzenetet, fenyegetést, (remélik, rákban döglök meg), meg ilyesmiket mélymagyar, „miegyvérbőlvalókvagyunk” honfitársaimtól, akiknek nem tetszett az az írásom, amiben Nyerges Attila nótáját kritizálni mertem. Pontosabban nem a dalt, azt leszarom, (dallamos és hatásvadász), hanem az azt körülölelő nemzethy önérzetet. Nagyon örülök, hogy sokan szeretik, annak is, hogy nagy a rajongótábora, főleg most, hogy táplálják a tüzet körülötte. Jobbról is, balról is.

Namármost én sem itt, sem ott nem állok, maradnék középen, saját gondolatokkal, a dolgok mögé látás próbálkozásaival, lehetőleg objektivitással, egészséges kíváncsisággal, tisztelettel azok iránt, akik megérdemlik, és kellő antipátiával azok iránt, akik nem. Gondolom, vagyunk így egy páran, bár a nemzethyszocialista oldalon csak két vonulat létezik. Egyrészt van a balliberálisozás, sosrosbérencezés, hazaárulózás, gyurcsányistázás, migránssimogatózás, stb. (biztos van még minősítés, amit kihagytam, hirtelen most ennyi jutott eszembe, naszóval ezek azok, akik nem értenek egyett a Fidesz nevű kormánypárttal). Másrészt ezt alátámasztja a szektaként viselkedés: hogy vallássá emelték a politikai ideólogiájukat, istenként ajnározzák Orbánt, jobbról átsoroltak a leállósávba, és úgy csinálnak, mintha Trianon pár éve történt volna. Pedig kurvára nem.

Ez egy sajnálatos esemény, amiért csakis az akkori önmagunkat hibáztathatjuk. 100 évvel ezelőtt volt, és sajnos nem lehet visszacsinálni. Ez van, el kell fogadni, vagy hadat kell üzenni az összes szomszédunknak, és vissza kell foglalni az elcsatolt területeket a picsába. Ja, hogy az nem úgy működik, meg mi kicsik vagyunk, meg gyengék és elesettek, meg minket mindenki csak bánt, meg el akar törölni a Föld színéről. Bezzeg akkor nagyok voltunk, meg mindenki be volt tőlünk szarva, de valahogy mégis megszoptuk, mert sikerült a náci Németország mellé beállni csatlósnak. Ez van, ezért tartunk még mindig ott, ahol 100 éve, de 100 év múlva sem lesz jobb, ha ezen nem lépünk túl együtt, megértésben. Mert ez a rinyálás, önsajnálkozás, mindenki más hibáztatása már kurvára unalmas. Én nem értem, hogy miért nem lehet ezt a „tragédiát” normális és emberi módon lezárni, és ennek megfelelően kezelni.

Sokat jártam Olaszországban és valahogy egy autó hátulján sem láttam a néhai Római Birodalom matricáját, mondjuk rá sem férne egy személygépkocsira, de Ausztriában sem véltem felfedezni a Habsburg Monarchia térképét egyetlen autó hátulján sem. Ellenben itthon csak Nagy-Magyarország térképet látok öreg tragacsokon, és kopasz kigyúrt alakokon árpádsávos zászlót, alkartetoválás formájában. Tényleg ettől lesz valaki hazafi? Vagy magyarabb a magyarnál? Ez a szint? Hogy állandóan a múltba révedünk, kesergünk, irigykedünk és egymást basztatjuk, ha nem egyforma a véleményünk egy dalról?

...

ITT OLVASHATÓ