Szerző: BOLLA RITA
2019.11.21.
Szegény Viktor, olyan az életed, mint egy befejezetlen tantrikus aktus. A kezedben tartod, amit akarsz. Ott van, közel van, simogatod hosszan, szereted, büszke vagy rá, a szemed már könnyes a kéjes vágytól. Elég! Annyit tettél már érte, nem lehet tovább húzni. Robbanjon végre az öröm, mint egy óriási tűzijáték. Semmit sem akarsz jobban, de nem. Megint nem. A kielégülésed újra és újra elmarad.
Tehetséget nem tudsz venni, Viktor! A pályán igazi emberek futkároznak. Mindegy, mennyit fizetsz nekik, ügyesebbek nem lesznek. Ahogy vagyunk páran, akik akkor sem tudunk hátrafelé nyilazni, ha a fejünkre tetetsz egy csúcsos, szőrös süveget. Ahogy vagyunk egy páran, akiknek sem a lojalitását, sem a tiszteletét, sem a gondolatait nem tudod megvenni.
Hiába minden. Pedig igazán szisztematikusan rohasztod le az országot, hogy valóra váljon a saját gyerekkori csodád. Egészségügyet, oktatást, szociális ellátást, kulturális életet.
Azért, hogy ezeket megtehesd, csorbítod a jogállamiságot, az önkormányzatiságot, a sajtószabadságot. Azért, hogy időt nyerj, manipulálod a választásokat. Cseppenként adagolod a ciánt a demokráciának. Kockacukorra cseppentve teszed, hogy ne tudja mindenki, hogy mit csinálsz. Figyelsz rá, hogy maradjanak híveid. Kellenek a statiszták a birodalmadba.
Mindezt miért? Hogy milliárdokat tolj a tízéves kori álmaidba. Legyenek stadionjaid, igazi kisvasutad, pazar autók, repülők, kastélyok, tavak, erdők, kikötők. Legyen még egy sokkal nagyobb földgömböd is ahelyett a világítós helyett, ami nálunk, a nálad szerencsésebb gyerekek asztalán világított, ám neked nem vettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.