TARTHATATLAN HELYZETBE KERÜLT A MAGYAR TUDOMÁNY

24.HU
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2019.11.24.

A magyar tudomány utánpótlása egyre fogy, külföldiek idecsábítására hazánk jelenleg alkalmatlan, kutatóink fizetése megalázó, miközben a közbeszerzések miatt kínlódnak. Az MTA-nak újra kell pozicionálnia magát, de akár az is elképzelhető, hogy eljött egy kegyelmi pillanat – Szathmáry Eörs professzorral a magyar tudomány jelenéről, lehetőségeiről beszélgetve eljutottunk Klebelsberg Kunóig és oda, hogy a világon épp akkor kezd diadalt ülni a butaság, amikor krízishelyzet felé sodródunk.

Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE TTK Biológiai Intézetének egyetemi tanára, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. A professzor amellett, hogy évek óta dolgozik a hazai biológia fejlesztésén, az MTA és a kormány közt zajló, a kutatóintézetek jövőjéről szóló tárgyalásokon az akadémia stratégiájának egyik kidolgozója, a tárgyalások résztvevője volt.

A kívülálló számára maga a tudomány valamiféle magasröptű idea, a legtöbb modern kutatás célját, módszereit sokan nem is igazán értjük. Hogyan lehet a tudomány teljesítményét egzakt módon mérni?

Az alkotómunkát mérni mindig nehéz vállalkozás, különböző mérőszámok felállítására van szükség, amelyeket aztán súlyozottan vagy együttesen szoktak alkalmazni. Az egyén szintjén a legfontosabbak között említhetjük az úgynevezett scientometriai adatokat, de sokat elárul az is, mit csinált az illető a megelőző tíz évben, milyen munkákat tart ő maga a legjobbaknak a saját munkásságából.

Manapság nagyon helyes módon a cikkek száma már senkit nem érdekel, sokkal lényegesebb a minőség, de fontos tényező az is, hogy életkor alapján az illető korábban hány és milyen jelentőségű pályázatot nyert el. Persze ezeket nem lehet vakon alkalmazni, ám ha hozzáértő módon, csak szakmai szempontok alapján nyúlnak hozzá, egész pontos minősítéseket lehet adni.

Ha a magyar tudományt szeretnénk elhelyezni Európa térképén, akkor a Magyarországon dolgozó kutatók egyéni teljesítményét kell összegezni?

Részben igen, de itt is megvannak a mérőszámok. Például hogy az ország a méretéhez, illetve a kutatói szféra méretéhez képest hány rangos – például European Research Council (ERC) – pályázatot nyer el. E tekintetben Magyarország a kelet-európai országok között kiemelkedő helyen áll, bár ezzel óvatosan kell bánni.

Mondhatnánk, hozzánk képest a lengyelek sehol sincsenek, csakhogy ott az országon belüli pályázatok volumene gyakran meghaladja az ERC-pályázatokét. Ezzel máris torzul a kép, hiszen miért is hajtson a lengyel kutató uniós lehetőségre, ha ugyanarra a munkára otthon több pénzt kaphat? A nyers adatok tehát gyakran félrevezetőek, nem lehet automatizálni és főleg nem lehet outsiderekre bízni az értékelést...

ITT OLVASHATÓ