Szerző: HORN ANNA
2019.11.12.
Hát tényleg régen volt, hogy a politikai élet szörnyűségeihez edzettnek vélt lelkemet akkora csapás érte volna, mint Spanyolországban két nappal ezelőtt. Parlamenti választások voltak ugyanis, négy év alatt negyedszer – a demokrácia lehet ilyen is. Ettől az. Ettől még fárasztó a népnek, kiábrándító a politikusok egymás közötti marakodása és felelőtlensége az ország sorsa iránt. Ügyvezető kormányokkal, amelyek javaslatait majdnem mindenben leszavazzák, nem lehet működtetni – és főleg a jóléti társadalom felé vezetni – egy országot.
Nem fogok arról beszélni, hány párt jutott be a 350 fős spanyol parlamentbe – nagyon sok, tizenhat vagy tizenhét, még van, ahol kétségesek a végleges eredmények, mert meg lehet támadni azokat. Ismerős? – kérdezné Hofi.
Én csak egyetlen aspektusát és eredményét szeretném megpróbálni megérteni a választásoknak. Azt, hogy a szélsőjobboldali VOX nevű párt hogyan válhatott a harmadik legnagyobb frakcióvá a spanyol parlamentben. A mostani vezetőjük papíron öt éve vált ki a polgári pártból, és alakította meg az újat, nagy spanyol nemzeti öntudatra, cigány- és egyéb idegengyűlöletre, krízishelyzetekben katonai megoldásokat kilátásba helyező ideológiára építve a gyakorlatilag teljesen neonáci retorikáját.
A legutóbbi önkormányzati választásokon már elég szép teret nyert a pártja, az előző, idén áprilisban zajlott parlamenti választások során sokan közülük be is kerültek az országos parlamentbe. Mára, mint említettem, a harmadik legnagyobb támogatottságú párt lett.
Abban az országban, ahol 1936 és 1939 között olyan véres polgárború dúlt, amilyen sehol máshol nem volt Európában. Egy olyan országban, ahol a háborút a magukat nemzetieknek nevezők nyertek Franco tábornok „zseniális” vezérlete alatt. Aki később csapatokat küldött Hitler hadainak támogatására a szovjetek ellen, aki titkos egyezményeket kötött a fasiszta Németországgal és Olaszországgal, fegyvereket és sok mindent kapott tőlük, és nyersanyagot szállított Hitlernek. Aki elsőként léptetett életbe alaptörvényeket (Leyes Fundamentales), alkotmány helyett. Innen lopta vajon az ötletet a magyar kiskirály?
Spanyolországot sok éven keresztül nem vették fel sem az ENSZ-be, sem a NATO-ba a diktatórikus rendszere miatt. Tízezreket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek ellenzékiségük miatt. Maga Franco nem volt a fasiszta párt tagja, de mindenben elősegítette a hatalmukat az országban. Ő csak első számú vezető (Generalissimus, Caudillo) akart lenni, és bárkivel lepaktált, aki ezt elősegítette.
Lelke rajta, meg azoké is, akik majdnem 40 évig tűrték a rendszerét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.