NORVÉGIA A MOSTANIAKÉ!

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.11.05.

Adott egy mindenféle felmérések szerint a világ élvonalába tartozó társadalom, ami az emberi jogok, a jólét és rengeteg egyéb tényező szempontjából a legjobb helyek közé számít. Mihez kezd egy ilyen ország a bevándorlókkal? A kérdés nyilván nem új, de egy sorozat most egészen érdekes megközelítésben dolgozza fel a problémát.

A minap belefutottam egy nagyon érdekes sorozatba, ami egyszerre kicsit sci-fi, nagyon krimi – de mindenekelőtt görbe tükröt tart a helyszínt adó ország (illetve általában a nyugati társadalmak) és a bevándorlás elé. Így aztán arra gondoltam, írok róla, mert szerintem a határátkelők szempontjából is érdekes.

Az alaphelyzet

A Beforeigners (magyarul Időbevándorlók címen fut, ami nem rossz, de az eredeti talán egy fokkal jobb, így maradnék annál) Norvégiában játszódik napjainkban.

Egészen pontosan Oslóban - 4 hónapos apasági szabadságuk idején férfiak tologatják a központban a babakocsit, lattét szürcsölnek egy, az erőszakot elutasító társadalomban, ahol még az alkoholfogyasztást is az állam kontrollálja.

Aztán egyszer csak történik valami: a kikötő vizében emberek jelennek meg. Nem akármilyen emberek, hanem emberek a múltból: őskoriak, vikingek és XIX. századiak egyaránt.

Emberek, akik életük során kereszteket égettek, kővel vadásztak nyúlra, mézsört ittak koponyából és verekedtek, pogány isteneket imádva. (Az egyik szereplő egy templomba tévedve megjegyzi: hogyan lehet olyan istent tisztelni, aki harc nélkül hagyja, hogy felszögezzék egy keresztre…?)

Szóval megjelennek a múlt emberei (egyébként nem csak Oslóban, hanem világszerte), nem tíz vagy ötven, hanem sok száz, majd sok ezer és hirtelen ott a feladat, befogadni és elviselni őket, hiszen ők is norvégok – csak éppen elmúlt korokból.

A sorozat rögtön az elején ugrik pár évet előre, amikor az elsőre őrületnek tűnő érkezések a mindennapok részeivé válnak. A társadalom felkészül a fogadásukra, karanténok és fogadóállomások nyílnak, majd miután az érkezők már nem jelentenek egészségügyi kockázatot, elengedik őket.

Oslo pedig megváltozik, a különböző korok olvasztótégelyévé válik. A XIX. századból érkezett lovas (mert a legtöbben saját korukra jellemző ruhákban járnak, gyakran úgy is közlekednek) fülhallgatón hallgatja a zenét, bárok nyílnak ősi viking írásjelekkel, középkori piacok az utcákon és még sorolhatnám...

ITT OLVASHATÓ