Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.11.13.
Pokorni Zoltán 2002 júliusában megtudta a Népszabadságból, hogy az apja, Pokorni János több mint harminc évig a kommunista állambiztonsági szolgálat besúgójaként működött. Ahogy ennek a körülménynek hírét vette, Pokorni lemondott minden politikai tisztségéről (a Fidesz alelnöke és frakcióvezetője volt), s csak egy évvel később, párttársai unszolására tért vissza. Tizenhét évvel később, 2019 novemberében megtudta a Mozgó Világból, hogy nagyapja, Pokorni József nyilas háborús bűnös volt, aki a hírhedt Kun páter oldalán civileket gyilkolt Budapesten. Pokorni József neve ott van a II. világháború áldozatainak emelt turulszobor talapzatán. A szobrot az előző polgármester, Mitnyán György készíttette.
Már az építése körül viták lángoltak: baloldaliak és liberálisok úgy vélték, hogy a turul nem lehet az áldozatok jelképe, hiszen az idő tájt éppen azok használták emblémaként a turult, akik eszmeileg és/vagy tettlegesen felelősek voltak a bűnökért. Sokan az úgynevezett balliberális értelmiségből eleve szélsőjobboldali szimbólumként értelmezték a turult, az úgynevezett jobboldal meg azzal érvelt, hogy a turul ősi magyar szimbólum, ideje rehabilitálni. (Azt hiszem, a mára kiteljesedett Nyírő-, Wass Albert-, Horthy-kultusz árnyékában, amikor pl. egy virtigli náciszimpatizáns, bizonyos Takaró Mihály belefirkálhat a Nemzeti alaptantervbe, simán visszasírhatjuk az elmúlt évtized emlékezetpolitikai problémáit.)
Pokorni Zoltánnak nem volt semmilyen tevékeny szerepe abban, hogy a nagyapja neve az áldozatok névsorába került, de most haladéktalanul intézkedett a név eltávolításáról. Szélsőséges reakciók keringenek: az egyik a hódolat Pokorni Zoltán emberi nagysága előtt, a másik a köpködés és a gyűlölködés. A hódolók azt mondják: ó, micsoda tartás, micsoda gerinc, micsoda példamutató gesztus; legszívesebben szobrot emelnének Pokorni Zoltánnak is. A másik: lám-lám, Pokorni megint lebukott, nicsak-nocsak, érdekes anyagból van a tanár úr: az apja komcsi besúgó, a nagyapja véreskezű nyilas gyilkos, és hát, mint tudjuk, nem esik messze az alma a fájától. Persze, most igyekszik elkerülni a botrányt, eltüntetni a nyomokat, hehehe.
Szerintem a történtek fényében sem alávalónak nevezni, sem hősként tisztelni nem kell Pokornit. Ahogyan a nyilvánvalóan megrázó felismerésre reagált, az egyszerűen csak normális. (Persze: normálisnak lenni egy ilyen helyzetben, főleg a mai időkben, ha nem is hőstett, egyáltalán nem kicsiny dolog.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.