Szerző: HaFr
2019.11.03.
Mert legelőször önmagának hazudik. Illusztrációként egy beszélgetés két jobboldali történésszel nem túl régről. Lássuk ehhez, hogy a magyar jobboldal -- egyéb sikerek híján (miért, hogy az egyetlen jobboldalinak nevezhető és egyúttal vitathatatlanul sikeres kormányzati periódust, a Bethlenét, nem sikerül modellezniük és példának állítaniuk maguk elé?) és a múltjában rengeteg bűntől terhelten -- alapvetően a szimbolikus politikában él, szimbolikus narratívákból táplálkozik és mítoszokat táplál. Egyik vezető mítosza a történelmi Magyarország felbomlásáért és Trianonért való felelősség Károlyira és a bolsevik kormányra hárítása. Ebből a felelősségből ellenben csak nagyon kevés áll meg, semmivel se több -- sőt! --, mint ami Tiszát vagy az közkeletűen ellenforradalminak nevezett (revizionista, "fehér", hortyhsta) kormányokat terheli...
...azért érdemes ezeket a dolgokat újra és újra elővenni, mert a mai jobboldali (pontosabban etnicista legitimációjú) rezsim éppen az ilyen mítoszokkal érvel a "bolsevik, nemzetáruló, internacionalista" ellenzéke ellen, megteremtve a mai politikai oldalak történeti előképeit és világosan kiosztva a felelősségeket a történelmi kudarcainkért. Ez az egész törekvés azonban olyan hazugságon alapul, amelynek a nemzet mellett a legnagyobb áldozata éppen a patrióta jobboldaliság lehetősége, mert ezt beszennyezi alantas, hamis, számító politikai koncepciókkal. A koncepciós történetszemléleten kívül ráadásul az orbánista jobboldalnak alig van legitimációs eszköze: a mindennapjai a bűnözésé, a politikája nemzetellenes, az éthosza silány, a jövőképe egy szerencsejátékosé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.