Szerző: HORN ANDREA
2019.11.16.
Kék villogós motorok, autók, furgonok és buszok, majd lovas rendőrök között baktat sok ezer ember a nemzeti színűre kivilágított óriási, ufó alakú épület felé a november közepi késő délutáni szürkeségben. Néha egy-egy bérrolleres húz el közöttük – ez az egyetlen jármű, amelynek a használatát elnézik a hatóságok az amúgy hermetikusan lezárt környéken. Minden odalátogató számára így indult a nagy közös élmény, az új nemzeti stadion, a Puskás Ferenc Aréna avatója, az az esemény, amilyenhez foghatót hatvanhat éve, a Népstadion megnyitója óta nem élhetett át senki.
Bár az arénába 67 ezer embert vártak, a tömeg egy pillanatra sem vált nyomasztóvá sem az odaúton, sem a kapuknál. A létesítményt körülvevő területre, amelyen korábban zúzott kővel felszórt járda futott körbe, most viszont aszfalt borít, hat bejáraton át lehet bejutni – három a Dózsa György, három pedig a Stefánia útról nyílik. Mindegyiknél mindenkit kétszer ellenőriztek: első körben a személyi igazolványon és a belépőn szereplő nevet vetették össze, majd következett a táskák átvizsgálása és a motozás. Minden meglepő gyorsasággal és hatékonysággal zajlott, s néhány perc után már odabentről készülhettek a csoportfotók és a szelfik, háttérben a stadionnal.
Az arénát körülveszi még egy kerítés, amelyen számos beléptetőpontot alakítottak ki. Ezeknél kell beszkennelni a jegyen található vonalkódot. Ebben minden egyes sorban egy-egy hosztesz segített a bizonytalankodóknak, így fennakadás nélkül, legfeljebb egy-két perc várakozás után már lehetett is kaptatni felfelé az első lépcsősoron, amely a stadion kerengő részébe vezetett. Ezen a részen nosztalgikus érzés foghatja el az érkezőt: a tetőszerkezetet tartó pilonok, amelyek között az épületbe sétál, s amelyeken belül a lépcsőházakat kialakították, tényleg nagyon hasonlítanak azokra, amelyekről a lebontott Népstadion is könnyen felismerhető volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.