Szerző: FABÓK BÁLINT
2019.11.12.
A szemetesek fölött eltöltött hosszas bizonytalankodásaimnak vetett véget, amikor a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos dilemmáimmal megkerestem egy zöld szervezetet márciusban. Világos iránymutatást kaptam, hogy mit kezdjek a PET-palackok címkéjével, a kávéspohárral vagy az ablakos borítékkal, és az elmúlt hónapokban ennek szellemében szabadultam meg az általam termelt hulladéktól.
Gondosan keresgéltem a csomagolásokon a műanyag típusát jelző számokat, vágtam ki a zsírral szennyezett részeket a papírhulladékról és a legjelentéktelenebb műanyag bizbaszokat is szelektíven gyűjtöttem.
Csakhogy az elmúlt pár hétben viszont azzal szembesültem, hogy az aprólékos válogatásnak nem volt túl sok haszna.
Ennek az az oka, hogy az elmúlt időszakban két hulladékkezelőt is felkerestem, hogy megismerjem a hulladék hasznosulásának gyakorlati oldalát. A látogatások során pedig egyértelművé vált számomra, hogy a hulladékok újrahasznosítása a valóságban jelentősen eltér attól, ahogy egy – egyébként példaértékű munkát végző – zöld társadalmi szervezet irodájából látszódhat.
Erre röviden az a magyarázat, hogy az elméletben újrahasznosítható anyagok töredéke hasznosul újra ténylegesen.
Míg egy civil szervezetet a társadalom vélt érdeke mozgathat, a hulladék újrahasznosítását a pénz határozza meg. A hulladék begyűjtésével szemben az újrahasznosítás nem közszolgáltatás, hanem egy pénzkereseti lehetőség profitorientált piaci vállalkozásoknak. Ez a cikk azt mutatja be, hogy mi történik a szelektívbe dobott hulladékunkkal, hogyan működik egy válogató, és mely hulladékokat érdemes biztosan szelektíven gyűjteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.