2019. november 20., szerda

KESZONNEMZEDÉK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: P. BODZSÁR ERZSÉBET
2019.11.15.


Ha jól emlékszem (régen volt), Zalán Tibor egyik írásában arctalannak nevezte nemzedékét. Közéjük tartozik Menyéth Eszter is, aki nem érezte ezt a megállapítást igaztalannak, sőt, tökéletesen egyetértett vele. Ez a generáció ma már díjazott, hajszál híján nyugdíjazott. Szerencsés, avagy sem, nem ez a kérdés. Menyéth magyartanára még az emléktáblájáról is azt üzeni, bocsássanak meg neki, hogy nem a mostani életre nevelt, hanem egy európai kultúréletre. Nincs mit megbocsátani, bár kétségtelen, e korosztály többsége nem vitte semmire. Kevés, ha jó, becsületes, tehetséges asztalos, fodrász, tanár, kőműves, könyvelő, sajtómunkás vagy (egyéb munkás már aligha létezik), de igen, például közmunkás. Tükörbe, életpályára nézvést szükségeltetne még valami. Valami, ami csak sejthető, időnként azonban ordítóan felhívja magára a figyelmet. Menyéthék nemzedékének ilyesmiről még talán történelemórán sem szólt senki, legfeljebb Petőfi emlegeti a dicsőséges nagyurakat, a mozgalmi dalokban találkozni hercegekkel, grófokkal, naplopókkal. Ősz fejjel búsongnak, becsapottnak, szedáltnak érzik magukat. Arctalanból keszonnemzedék lettek, életterüket elárasztotta a dagonyaiszap, a kőzúzalék, a légzár is bekrepált. Vergődnek, kapálóznak, talán a kisebb és a nagyobb nyomású történelmi terek ütközéséről van szó, egyben (egy életben) a kettő, mint a samponreklámokban.

...ejhajszállazének...

Elemistaként megkapták az 1961. évi törvényt, mely szerint az oktatás és a nevelés célja az általános és szakmai ismeretek színvonalának emelése. Hatalmas, ragacsos massza, ki mit hoz ki belőle. Ahová Menyéth járt általánosba, ott talán Szent István szelleme kísértett, körülötte a teret lazán Szent Istvánként aposztrofálták, az iskola neve pedig Farkas Imre, a csapatvezetőn kívül talán senki nem tudta, ki volt ő.

Eszternek fogalma sem volt, hogy alma materük korábban római katolikus fiúiskolaként működött. Azt viszont tudták, hogy az igazgató Győrből érkezett „büntetésből”, de feltehetően olvashatta Szent István intelmeit, mert kiváló pedagógusokat választott maga köré, nem is szólt bele a dolgukba. Nem akart azon változtatni, hogy szép a nap, kék az ég, és izgalmasan nagyszerű tanítani. Ica tanárnőről csak felnőtt fejjel tudták meg, hogy Szent Domonkos-rendi nővér, aki éppúgy tanított matekot, mint háztartástant; főzést, kötést, horgolást. Kispapokat küldött néhány családhoz, akik titokban hittanra toboroztak. A templom gyomrába rejtőzve olvasták az Ó- és Újszövetséget, megtanulták, az ember élete szent, és csak munkával szerezhet tulajdont, sehogyan másképp, különben halálos bűnt követ el.

A platinaszőke, sudár osztályfőnökük az úttörőfoglalkozásokon Párizsról, a Champs Élysées-ről,a francia parfümökről, divatról beszélt, majd ízléses tűsarkúban, Chanel kosztümben elvezényelte az „Ej,haj, száll az ének, szép az élet” indulót, a kóristákon fehér blúz, nyakkendő, sötét alj és fehér térdzokni, boka nem lehetett, és kötelező fekete, fűzős cipő. Ha a próbáról késtél, repült a pofon. Bordóra festett körmei harmonizáltak a rúzsával. Otthon egészen más volt a stílus. A tanárnő személyisége idollá vált. A Hat + Tizenkét pontból négyet vésett kőbe: mindig mondj igazat, szeresd tanáraid, barátaid, tiszteld szüleid.

Menyéth Eszter édesapja, édesanyja nagyra becsülte a pedagógusokat, a körmösökön, pofonokon sem háborodtak fel, bár a mentős papa többet foglalkozott a ki nem fizetett maradék békekölcsöneivel, mint az iskolával, mert igen fájdalmasan érintette, hogy a havi 900 forintos fizetéséből minden hónapban leemelnek egy százast. Az ápolónő anyja keresményecskéjével ugyanez történt. Így küzdöttek a békéért, mondotta ironikusan Menyéth József, miközben a rádiót szurtyongatva a Szabad Európát hallgatta. A papa a hatvanas évek közepén még mindig izgatottan kártyázott az értékpapírokkal, lázban égett a család, amikor közzé teszik a nyereményjegyzékeket. Menyéth Józsefnek holtában is tartozik az állam. A következmény cseppet sem bagatellizálható. Eszternek nem volt télikabátja, cipője, apja szolgálatit kapott, mint ahogy lakást is. Az árva Menyéthnét néhány ismerős szánta meg. Krumplit ettek krumplival, volt azért még szalonna, hitlerszalonna, a kertből dió, eper. Maga a Kánaán...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.