Szerző: BONTA MIKLÓS
2019.11.11.
A brit üzleti napilapban minap megjelent olvasói levelében Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke élesen támadta az eurót, az Európai Uniót. A vitát kiváltott kérdésről nyilatkozott a Népszavának Bodnár Zoltán, a jegybank korábbi alelnöke.
A Financial Times-ban a jegybankelnök az euró bevezetését stratégiai hibának, hamis dogmának minősítette. Mit gondol erről?
Az elnök olvasói levelét érdemes tágabb összefüggésben is szemlélni. Írása ugyanis nem egy közgazdász véleménye, hanem az MNB elnökéé, és ismerve az Orbán Viktor valamint Matolcsy György közötti szoros bizalmi viszonyt, elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök jóváhagyása nélkül nyilatkozna egy ilyen fajsúlyú kérdésben egy befolyásos külföldi lapban. A piaci és politikai elemzők is ezt figyelembe véve értelmezik szavait.
Eszerint kimondhatjuk: kormányzati álláspont lenne Matolcsy György véleménye?
Inkább csak üzenet. A magyar jegybankelnök szerint hiányoztak, és ma is hiányoznak az európai közös valuta szükséges pillérei: a közös állam, a közös költségvetés, egy euróövezeti pénzügyminisztérium. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az optimális valutaövezet elmélete, amelyért Robert Mundell kanadai közgazdász Nobel-díjat kapott, közel hat évtizedes múltra tekint vissza. A Matolcsy György által említettek nem feltételei egy optimális valutaövezetnek, a történeti példák, mint az 1865 és 1927 közötti Latin Monetáris Unió, vagy a Skandináv Érmeunió is ellentmondanak ennek, de ma is több tucat valutaövezet létezik a világban önálló államok részvételével. Az elnök éppen azokat az elemeket hiányolja, amelyekre a magországokban, a gazdaságilag fejlett tagállamokban is erős törekvés van, és amelyeknek éppen az Orbán-kormány áll oly hevesen ellen.
Matolcsy György az euró egykori megteremtésének okát az amerikai dollárral folytatott versenyben, a szovjet befolyás kiterjedésének megállításában és a német újraegyesítésben egyszerre látja. Egyetért ezzel?
Ez egyszerűen ostobaság. Mintha az MNB elnöke nem ismerné az Európai Unió történetét. A második világháború utáni Európa újjáépítésének jelentős eszmeáramlata volt a föderalizmus, az úgynevezett neofunkcionalizmus, amelyek az európai integrációt fontosnak, a tartós európai béke zálogának tekintették. Az 1957-es Római Szerződés, amelyet az Európai Unió alapító okmányának tekintünk, több helyütt is utal a monetáris politika összehangolására. Az 1960-as évek elejére egyre szélesebb körben vált elfogadottá az a nézet, hogy a gazdasági integráció elengedhetetlen része egy monetáris unió létrehozása és a közös valuta bevezetése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.