IDŐ KELL, HOGY ELTŰNJÖN A KÉPZELETBELI ÜVEGPLAFON A KANADAI ROMA DIÁKOK FEJE FÖLÜL

ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2019.11.06.

A Torontóban élő roma családok a kisebb gyerekeiken látják igazán, hogy javukra válik a kivándorlás, nekik megy a leggyorsabban a beilleszkedés az új környezetükbe. A velük foglalkozó szakemberek szerint azonban nekik is időre van szükségük ahhoz, hogy az a képzeletbeli üvegplafon, amit itthon generációk tapasztalata rögzített fölöttük, eltűnjön a fejükből, és egyáltalán álmodni merjenek – továbbtanulásról, magas presztízsű szakmákról. Az iskolák látszólag mindent megtesznek. Magyarul tanuló tanárok, tolmács és roma mediátorok segítik az újonc roma iskolások beilleszkedését. Az első továbbtanuló fecskék már megérkeztek, de még mindig inkább a középiskola sikeres elvégzéséért kell szurkolni a legtöbb roma diáknak.

A Torontóban letelepedett roma menekültekkel, menedékkérőkkel beszélgetve egy dolog biztosan feltűnik: az egész családjukban általában a legfiatalabb gyerekeikről beszélnek a legpozitívabban. Nem a kivételezésről van szó, a felnőttek a legkisebbeken látják igazán, hogy profitálnak a kivándorlásból. Úgy érzik, nekik megy a leggyorsabban a beilleszkedés az új környezetükbe.

Ahogyan az cikksorozatunk előző részében bemutattuk, akik felnőttként, angol nyelvtudás és szakképzettség nélkül érkeznek az országba, igazából nagyon ritkán tudnak egyről a kettőre jutni. Ők leginkább gyerekeikre nézve tudják nyugodt szívvel azt mondani: megérte megtenni ezt a nagy és félelmetes lépést, és Kanadában kezdeni új életet...

ITT OLVASHATÓ