Szerző: ÉS
2019.11.22.
P U B L I C IS Z T I K A
Kovács Zoltán: Kósa
Nem tudom, vajon értesülnek-e a világ más országaiban, de mondjuk akár csak Nyugat-Európában arról, miket beszélnek itthon vezető magyar politikusok. Legyen szó bármiről is. Most például Kósa Lajosnak arra a gondolatára utalnék, amit az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában a hét elején Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők törvényjavaslatának tárgyalásakor fejtett ki, ami amúgy a tranzitzónában tapasztalt embertelen gyakorlat megszüntetését célozta. Kósa ellenezve a tárgysorozatba vételt, rámutatott: „Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra, sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve.”
Ilyen olvastán az ember mégiscsak ölébe ejti az újságot, fölnéz, és szemével távoli pontot kutat. Hogy a turisták nincsenek éheztetve, ízlelgeti a gondolatot, és nem képes más az eszébe jutni, mint hogy ezt egy vezető párt vezető embere az Országházban mondta, bizottsági vitában érvelve. Kósa arra a keserves tényre utalt, amit a Magyar Helsinki Bizottság tavaly augusztus óta állapított meg: dokumentáltan 17 alkalommal 27 embert éheztettek a magyar hatóságok a tranzitzónákban. A Helsinki Bizottság minden esetben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ez a bíróság pedig minden esetben utasította a magyar államot az eljárás alatt álló külföldiek élelmezésére...
Várhegyi Éva: Konfliktus vagy skizofrénia?
Amikor Orbán Viktor idén tavasszal újabb hat évvel meghosszabbította Matolcsy György mandátumát, egyúttal a jegybankelnök és a pénzügyminiszter konfliktusának továbbéléséhez is teret nyitott. A kormányfőnek láthatóan jól jön, hogy a gazdaságpolitika alakítói egy sor fontos kérdésben eltérő véleményen vannak, hiszen így neki sem kell elköteleződnie: hol az egyikük, hol a másikuk álláspontját húzhatja elő a nemzetközi és hazai színtereken. Az egyértelműség hiánya amellett, hogy megzavarja a gazdaság szereplőit, az ország megítélését is rontja...
Gadó Gábor: Tanulmányi kirándulás
Széchenyi Ágnes: Görgey Gábor – 90
Levél a hercegprímáshoz
Az alábbi, Serédi Jusztiniánhoz írt levél jó példa arra, milyen könnyű volt még egy hosszú évtizedek óta megkeresztelkedett zsidónak is az egyesek szerint normális, polgári demokratikus Horthy-rendszerben egyik pillanatról a másikra nem egyszerűen az utcára, hanem a teljes létbizonytalanságba, halálos veszélybe kerülni. A levél írója, Fischer Gabriella 1887-ben zsidó családban született, 1904-ben szüleivel együtt katolikus hitre tért. Bécsben élt 1934-ig, és ott is ment férjhez, ezzel osztrák állampolgár lett. Hazatért Magyarországra, elvált, ezért elveszítette ekkor már, az Anschluss után a német állampolgárságát, és 1942 tavaszán a német hatóságok az útlevelét nem hosszabbították meg. Ettől a pillanattól kezdve veszi kezdetét az „idegenrendészeti eljárás”.
A kézzel, tintával írott levél eredeti példánya a Prímási Levéltár Esztergomban (PLE)) található: Archivum Privatum Cardinal Serédi, 75. d. Maresch Guidóné. Az elütéseket, hiányzó betűket szögletes zárójelben pótoltam. Közreadja: Karsai László.
Vásárhelyi Mária: „Rendezni végre közös dolgainkat”
Benda László: Ki nyer ma
– az amerikai–kínai „kereskedelmi háborúban”?
Hunyady György: Hogyan (ne) válasszunk akadémiai vezetőket?
Halász László: A választó esze
„A szakapparátusunk által lebutított nép várakozásunknak megfelelően szavazott” – nyilatkozta elégedetten a győztes párt vezetője. „A nép bölcsessége ismét megmutatkozott” – voltak az első szavai az elveszített választás után a megbukott kormánypárt eddigi irányítójának. Természetesen ilyen kijelentések csak az én fantáziám termékei. De nem azért, mert feltétlenül ellentmondanak a tényeknek. Sőt, éppen fordítva: minél inkább megfelelnek azoknak, annál inkább csak fordított szereposztásban történhetnek meg. Merthogy így kívánják meg a pártok politikai-gazdasági stb. érdekei. Ezért a legkevésbé sem alkalmasak, hogy választ kapjunk, abból kell-e kiindulni, hogy a választó (a nagy átlag, a többség) buta: nagyon, közepesen, kicsit vagy sem...
Darvas Béla: Az Európai Bizottság és a méhek
Homo absurdus
Váncsa István: Nem herélne, hanem herél
Papp Lídia: Nápolyt látni
„A szakapparátusunk által lebutított nép várakozásunknak megfelelően szavazott” – nyilatkozta elégedetten a győztes párt vezetője. „A nép bölcsessége ismét megmutatkozott” – voltak az első szavai az elveszített választás után a megbukott kormánypárt eddigi irányítójának. Természetesen ilyen kijelentések csak az én fantáziám termékei. De nem azért, mert feltétlenül ellentmondanak a tényeknek. Sőt, éppen fordítva: minél inkább megfelelnek azoknak, annál inkább csak fordított szereposztásban történhetnek meg. Merthogy így kívánják meg a pártok politikai-gazdasági stb. érdekei. Ezért a legkevésbé sem alkalmasak, hogy választ kapjunk, abból kell-e kiindulni, hogy a választó (a nagy átlag, a többség) buta: nagyon, közepesen, kicsit vagy sem...
Darvas Béla: Az Európai Bizottság és a méhek
Homo absurdus
Váncsa István: Nem herélne, hanem herél
Papp Lídia: Nápolyt látni
V I S S Z H A N G
Dés László: Hogy gondozd?
Pankovits József: D’Annunzio és Fiume
Lázár György: Kun Béla Amerikában
Hibaigazítás
P Á R A T L A N
Dobozi István: INKOMPETENCIA
-tig-: KULTURISZTIKA
E. A.: NARANCSÍZŰ RÁGÓDÁSOK
-hg-: AVATÁSOK
B. A.: JÁNOS JELENÉSEI
Szabó Gábor: MESEBELI LÉZER
Ladányi András: LAPZÁRTA?
Dáva Iván: READY MADE
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.