"DUGÓBAN ÜLNI MA KONKRÉT GAZDASÁGI KÁROKOZÁS, ÉS AZ ÉLETÜNKBŐL IS ÉVEKET VESZ EL"

NAPI.HU
Szerző: SZABÓ M. ISTVÁN
2019.11.25.

Az elmúlt években a közösségi médiában posztolt fotóin a világ különböző nagyvárosainak vasúti, metró, busz- vagy más pályaudvarai, illetve közlekedési konferenciák molinói adták a szelfi-hátteret. Vitézy Dávidtól azt kérdeztük, hogy a nagyvárosok problémái összehasonlíthatók-e; hogy a Tel-Aviv közlekedési káoszára adott válaszok használhatók-e Thesszalonikiben és Tokióban.

Igazgatóként az a legfőbb ígérete, hogy az új közlekedési múzeumot új koncepcióra építi. A Facebookra posztolt képei alapján sokfelé megfordult és nézelődött ezügyben is a világban. Hol talált leginkább használható mintákat?

Amikor elkezdtük összeszedni, hogy mik azok a rendezőelvek, melyekből a legjobb közlekedési múzeumot hozhatnánk létre, akkor ennek a legkomplexebb kiadását Washingtonban találtuk meg. Ott, ahol a legkevésbé számítottunk rá: az autóközpontú Amerika fővárosában, egy nem is igazán közlekedési tárlatban, hanem a Smithsonian általános amerikai történelmi múzeumában, ahol a közlekedési rész leginkább a közlekedés társadalmi vonzatairól és az innovációról szól. Szólhatna az autóról, ami "az individualista társadalom legfőbb szervező ereje", és "az amerikai gazdaság motorja", de ebben a kiállításban már úgy szerepelnek, amikor először felbukkannak, hogy dugóban állnak, villognak, és baleset mögött torlódnak fel.

A Smithsonian egész koncepciója azt magyarázza el, hogy az amerikai városok rengeteg problémája valójában abból ered, hogy azokat az 1930-as évek végétől az autók köré szervezték. Ezáltal az autók előbb-utóbb meghatározták, hogy milyen széles lehet egy-egy közterület, mennyi hely legyen két ház között - és végül azt is, mennyire terjedjen szét kertvárosokba, legyen laza a városszövet...

ITT OLVASHATÓ