Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.11.15.
Interjú alkoholról, könyvről, irodalomról és persze kicsit a humorról is. De inkább a Drakulics elvtársról meg a Meg se kínáltak című könyvről. Meg alkoholról. Meg…
...Jó, látom a könyvpromó fontosabb, engedek a nyomásnak. Van benne egy erős rendszerváltás-kritika. Hány éves voltál akkor?
Hét. Úgy értem a ’89-es rendszerváltásnál.
Akkor miért ilyen lesújtó a véleményed róla?
Ezeréves, vérzivataros történelmünk során volt 23 év kvázi demokrácia, ami, mondjuk, majdnem annak nevezhető. ’45 és ’48 között, meg 1990-től 2010-ig. Most nem tudom, mi van. Nyilván nem diktatúra, talán hibrid rezsim? Maffiaállam? Horthyzmus-paródia? Keresztapa 4.? El van játszva a demokrácia meg egy kicsit a diktatúra is. Mindenesetre látszik, hogy a korrupció mint érv nem működik az ellenzéknek, az orgiák jobban. Egyszerű mémek kellenek. Érdeklődve figyelem a folyamatot, de azért jelezném, hogy jogilag enyhén szólva aggályos mások szexuális életét felvenni, megosztani, mindkét oldalon. Erről új estemben hosszabban is beszélek.
Szerinted ez ’90-ben lett elrontva?
Vagy az ősrobbanásnál. Nem tudom, de sosem működött, csak 2010-ig benne volt a remény, hogy majd egyszer fog. 2006 után Gyurcsánynak eleve le kellett volna mondania, de nem akarok közéleti közhelyeket pufogtatni, mert én erről a műsoraimban szeretnék beszélni.
Meg könyvben.
Igen, de ott lassabb a tempója, bár sűrű a szöveg. Mindenesetre több nézőpontból meg lehet vizsgálni a kérdést. A szereplő nem nagyon ítélkezik, csak amikor már nagyon be van rúgva.
Mondjuk, a saját születési dátumát elrontja egyszer, talán akkor is részeg.
Ja, azt javítjuk az első utánnyomásban, de vannak olyan tévesztések, amelyek viszont simán az alkohol számlájára írhatók. Oszi vagy az én fogyasztásoméra.
Szerintem ez a könyv nem is vicces. Sokkal inkább keserű.
Szerintem vidám is.
Az is keserű.
Az élet drámáit olyan mondatokban mondja el Oszkár, amelyek önmagukban viccesek, profánok, de a tartalmuktól szívszorítóak lesznek. Az életet nagy, lírai kalandnak látom, ami sok apró, kisszerű, gyarló, prózai részletből áll össze.
Iszonyú sok festmény szerepel a regényedben, díszletként. Van közöttük ismertebb és van kevésbé populáris. De miért pont ezek?
Szerintem Oszi ezekkel a képekkel találkozhatott a könyveken keresztül, amit a tanárja, Tóni bácsi adott neki. Ezek többnyire már a popkultúrába is átvándorolt képek. Amúgy az sem baj, ha az olvasók utána néznek ezeknek.
Szerinted ugyanazok nézik a stand-upot, mint akik olvassák a könyvet?
Fogalmam sincs. Más törvények szerint születik a stand-up, ami nagyon direkt, egyből ható, ütős műfaj. Itt meg egy karaktert találtam ki, és az ő törvényei viszik a szöveget. Egy színházteremben szerintem más mondatokat tudnak befogadni az emberek, mint egy könyvben, és ez adja a legnagyobb különbséget. Mondok egy példát. Volt olyan, hogy az autómban hangos könyvet hallgattam, Thomas Mann: Halál Velencében, Kulka János előadásában. És le kellett állnom a szabadi pihenőnél, mert az autópályán nem tudtam követni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.