Szerző: BÓTA GÁBOR
2019.11.24.
gunyorosabb, keserűbb beszédtanár a
filmről és színházból is egyaránt jól ismert A
király beszédében, amit most a József Attila
Színház tűzött műsorára. A túlzott
tekintélytisztelet idején valahogy most
fölöttébb aktuálisnak tűnik, hogy van valaki
aki fittyet hány rangra, sarzsira,
származásra, arra, hogy egyenesen egy
királyi sarjjal, hamarosan jövendő királlyal
beszél, fütyül minden előjogra és
szokásjogra, társadalmi ranglétrára. Nem
szédíti meg a pénz sem, ő ha törik, ha
szakad, mindenkivel teljesen egyformán bánik. Mucsi olyan értelmiségit játszik, aki semmi szín alatt nem hódol be, icipicit sem hajlik a gerince, csak a saját szakmájának szabályai, a maga teremtette normák szerint hajlandó élni, és e tekintetben, ha piros hó esik is az égből, akkor sincs apelláta.
Megmutat egy a világból iszonyúan kiábrándult, némiképp meg is savanyodott, különccé vált embert, aki a saját rendelőjében abszolút úr, de színészi vágyai vannak, és, ha meghallgatásra megy, szinte összetöpped, elesetté, félszeggé válik. Megalázó helyzetekbe kerül, és ő, az egyenes gerincű, már-már megalázkodik, de hamarosan észbe kap, kihúzza magát, ott hagy csapot-papot, kilép a számára tűrhetetlen szituációból. Mucsi végleteket mutat, elanyátlanodást és totális magabiztosságot, megkérgesedettséget és közben mégiscsak nagyszívűséget, a keménység mögött még némi érzelmesség is megbúvik. No meg fullánkosság, áradnak belőle a gonoszkodó megjegyzések, és célzott nyilai, vesébe látó furkálódásai, igencsak célba találnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.