Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.10.31.
a tényállás átlátható.
A dolgozók annyit fognak keresni 2020-ban, amennyit 2016-ban kerestek, vagyis jó lesz nekik. Ellentétben azokkal a korosodó humán egyedekkel, akiknek a mostani jövedelme nem a 2016-os, hanem az 1976‑os színvonalat múlja alul, persze vásárlóértékre átszámítva, és nem is kicsivel, hanem sokkal. Igen sokkal. Ők persze örülnek ennek, hiszen van jövedelmük, tehát Isten tenyerén ülő, fortunátus emberek, még az ökrük is leborjadzik, más kérdés, hogy az elpusztíthatatlan optimizmusnak ezt fokát nem ingyen adják. Sok munka van mögötte, és számtalan érdekes tapasztalat, ám e tárgyban a legtöbb élemedett korú honfitársunknak megvan a saját története. Egyik jobb, mint a másik.
Vagyis a cég az alkalmazottak fizetését visszametszi, mint jó kertész a gyümölcsfát. Elsősorban is azért, mert nem tehet mást, lévén koldusszegény. Legnagyobb (több mint nyolcvanszázalékos) tulajdonosa a magyar állam, annak pedig egy vasa sincs. Honnan is lehetne, amikor csak a Pénzügyminisztériumnak a Várba való költözése ötvenmilliárdba kerül, lopja az állam a pénzt? Nem lopja. Tőle lopják.
Ez tehát az egyik oka annak, hogy a Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. a dolgozók fizetését váratlanul megkurtítja. A másik ok az, hogy megteheti. Egy amerikai, brit vagy horvát munkáltató nem tehetné meg, ha mégis próbálkozna, nagyon megszívná. Persze a magyar munkavállalót se kell féltenünk, a kft. alkalmazottai anyáznak (persze elegánsan, kifinomultan, választékosan és szűk körben, ahogy az a jól nevelt, keresztény dolgozótól elvárható), de hát ez így van rendjén. Más a helyzet a szakszervezetekkel, hiszen azok az osztályharc frontján vitézkedvén még a szélsőséges megfogalmazásoktól se riadhatnak vissza.
„Ez nemcsak furcsa, hanem aggályos megoldás is”, szögezi le kíméletlen nyíltsággal a Vasutasok Szakszervezete, emlékezetünkben pedig felködlik egy sok évvel ezelőtti tévériport. Az elkövető hetvennyolc késszúrással ölte meg az áldozatát, a megkérdezett jogász pedig akként vélekedett, hogy ez a cselekmény nemcsak brutális, hanem erkölcsi aggályokat is felvet. A Vasútegészségügyi Nonprofit Kft. döntése szintén aggályosnak minősült, mi pedig biztosak vagyunk abban, hogy a magáról megfeledkezett munkáltató ezek után köpni-nyelni se tud.
Optimizmusunkat tovább fokozza az a körülmény, hogy a szakszervezet a jelen kaotikus helyzetben a minisztériumtól kér „értelmezési megerősítést” (bármi legyen is az), hiszen az Emberi Erőforrások Minisztériumának ismeretes mód mindenre van jobb ötlete. Kétség nem fér hozzá, hogy az itt tárgyalt konfrontációt illetően is mélyen szántó őstörténeti, nyelvészeti, asztrológiai stb. megállapításokkal áll majd elő, továbbá felhívja a figyelmet most induló Országos Görpark Programjára, vagyis mindent megtesz annak érdekében, hogy a búsuló vasútegészségügyiek orcáján mégis földerengjen egy halvány mosoly...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.