Szerző: F. SZABÓ KATA
2019.11.24.
Újabban minden tanév elején rituálé a számháború, amit a sajtó és a független szakértők folytatnak a kormány tagjaival arról, hogy vajon hány pedagógus hiányzik az oktatási rendszerből. Kásler Miklós október végén lezárta a vitát azzal, hogy nincs pedagógushiány, mert a nyugdíjba vonulókat pótolják a frissen végzettek. Ön szerint mekkora a baj?
A Közoktatási Információs Rendszer statisztikái szerint 2010-től 2017-ig kétszeresére nőtt a pedagógushiány, ekkor az óvónőket is beleértve 6126 állás nem volt betöltve, ami még mindig csak körülbelül négyszázalékos hiányt jelent. Ez két éve volt, és nem olyan óriási szám, de ezt a statisztikát ők készítették, nem tudjuk, mennyire torzít. Az viszont tény, hogy az 1953–55-ben született Ratkó-generáció most vonul nyugdíjba, és ha megnézzük a pedagógusok korfáját, azt látjuk, hogy sehogy nem akar fiatalodni. Pedig abból, hogy egyre többen mennek nyugdíjba, értelemszerűen ez következne, ha fiatalok lépnének helyettük a pályára.
És vajon miért nem lépnek?
Könnyen elképzelhető, hogy igaz, amire bizonyos fórumokon panaszkodnak a pedagógusok, vagyis hogy a fenntartó nem engedi a nyugdíjba vonult kollégák helyét betölteni. Amikor 2013 elején a közoktatást államosították, egy olyan fajta irányítási rendszert vezettek be, ami mindent elfed. Csupán a költségvetés számaiból derül ki, hogy ezzel párhuzamosan nagyon komoly összegeket vontak ki a közoktatásból, különösen az alapfokú képzésből, vagyis az általános iskolákból. Amikor azt lehetett olvasni, hogy az intézményfenntartó nem fizeti be a számlákat, az nem azért volt, mert hülyék, hanem azért, mert tényleg nem volt pénzük. Az akkor KLIK-nek nevezett fenntartó bevezetésével megspórolt pénzt pedig a szakképzésbe fektették...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.