Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.11.13.
Az SOS Gyermekfalvak felmérést készített azok után, hogy felfigyelt, 2007 óta növekszik ugyan a gyermekvédelemben élők száma, de nincs elég nevelőszülő. Erről az ellentmondásról 900 embert kérdeztek meg 2017 és 2018 tavaszán annak érdekében, hogy feltérképezzék, miért nem választják többen ezt a hivatást. A fő okok között szerepelt az alacsony anyagi támogatás és a társadalom előítéletessége. Kiderült az is, hogy sokan félnek a saját családjuk reakcióitól is. A felmérés időpontjában 24 ezer gyerek élt gyermekvédelmi gondoskodásban, 64 százalékuk nevelőszülőknél. (A friss adatokat lásd keretes írásunkban – A szerk.) Az SOS Gyermekfalvak közleménye szerint hiába írja elő a törvény, hogy „minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni”, ez nem tud megvalósulni.A riportunkban megszólaló Zita története és a nevelőszülők panaszai kapcsán Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember rámutat: az anyagi megbecsültség hiánya mellett a rugalmatlan gondolkodás is jellemzi a rendszert.
– A gyerekek érdekének egyéni mérlegelése helyett általános szabályokat akarnak alkalmaztatni valamennyi nevelőszülőre és a gondoskodásukban lévő gyerekekre. Holott az Európai Bizottság világosan leírta a kitagolás módszertanát részletező ajánlásában, hogy miként lehet az intézményben lakó gyerekeket a családi, közösségi ellátásba bevinni. Az intézménytelenítés egyik fő pillére az állami gondoskodásba adás megelőzése. Vagyis a családokat olyan szolgáltatásokkal kellene erősíteni, amelyek segítik őket a gyerekek ellátásában, biztonságos felnevelésükben. Ez egyfajta kapu is: a jó színvonalú családsegítő és gyerekjóléti szolgáltatások lényegében kapuként gátolják meg, hogy a gyerekek az állami gondoskodás rendszerébe áramoljanak. A kitagolás átmeneti időszak, s ez idő alatt egyszerre kell működtetni a gyerekotthonokat és a nevelőszülői hálózatot. Csak így lehet megelőzni, hogy bárki ellátatlanul maradjon – mondja a szakember, aki szerint különösen fontos lenne, hogy a szakmai protokoll betartásán túl minden egyes gyerekre személyre szabott döntések szülessenek. Ezt egyébként a gyermekvédelmi törvény is előírja: egyéni gondozási-nevelési tervet kell készíteni, azt rendszeresen felülvizsgálni. De ez többnyire nem történik meg szakmailag elfogadható módon. – Mérlegelni kell, hogy a fejlődésük szempontjából mi az optimális. Nem volt értelme például minden nevelőszülőtől megvonni a gyámságot. Mert van olyan nevelőszülő, aki tökéletesen működik gyámként is, és persze van, aki nem. De a differenciáláshoz elengedhetetlen a tisztességes felülvizsgálat és a gyámhivatali rendszer átlátható működése, a partneri együttműködés valamennyi szereplő között, idértve persze a vér szerinti és a nevelőszülőket is. Ez a szemlélet azonban képtelen áttörni. Magyarországon nem egyénre szabott gondolkodás van, hanem érzelemvezéreltség, szakemberhiány és pénzhiány. És nincs felelősség: – Ha a nevelőszülői tanácsadó, a gyám vagy a szociális munkás a gyerek kárára dönt, annak nincs semmiféle következménye – mondja Herczog Mária...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.