AGGODALOM A JÖVŐ NEMZEDÉKEKÉRT

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORN ANNA
2019.11.25.

Van annak valami diszkrét bája, amikor Silvio Berlusconi riogatni kezdi az embereket. Most éppen a kommunizmus-mumus van nála napirenden, olyannyira, hogy félti az európai értékeket. Már ő is, a többi demagóg és populista társához hasonlóan. Ezt találta mondani a napokban: „A kommunizmus nem áll meg az országhatáron. Legyünk óvatosak a kommunista országokkal szemben, amelyek kihívást és fenyegetést jelentenek. Mindenki, aki ismeri a kínai politikát, tisztában van azzal, mekkora veszélyt jelentenek a következő nemzedékekre nézve.”

Megmondom őszintén, engem sokkal jobban frusztrál honfitársa, Matteo Salvini politizálása. Az a rózsafűzér-csókolgató és gyűlölködő volt miniszterelnök-helyettese Olaszországnak, aki közvetetten sok száz ember vesztét okozta a Földközi-tengeren, amikor lezárta az ország kikötőit a menekülteket szállító hajók elől. Akit jelenleg sikerült kiszorítani az európai politika első soraiból, és aki továbbra is szít, uszít, valamint erőt gyűjt a visszatérésre és megtorlásra. Mert nincs kétségem afelől, hogy ha akárhogyan és bármi áron, de visszaküzdi magát fontos vezető pozícióba, sok mindenkire lesz majd káros az újabb tevékenysége. Egész Európában. Valamiért ezek a fajta emberek, mint a budai vár lakója is, akkora kárt tudnak okozni a politizálásukkal, hogy csak na. Miközben az egész viselkedésük egy bármilyen maszk – nemzetmentő, értékek őrzője, igaz keresztény, és így tovább – mögé bújva csak a saját személyes érdekeik és gazdagodásuk céljait szolgálja.

Tipikus példája Berlusconi annak, mennyire hamisak és megtévesztőek tudnak lenni akár őszintének tűnő kijelentések is. A 83 éves politikus 2018-ban a Forbes-lista 190. helyén szerepelt a világ leggazdagabb emberei között. A Mediaset médiabirodalom fő részvényese, és 1986-2017 között az AC Milan fociklub tulajdonosa volt. Nem utolsó sorban összesen kilenc évig volt Olaszország miniszterelnöke. Az üzleti és politikai világban alkalmazott maffia-módszereitől volt hangos a világsajtó évtizedeken át. Mindent túlélt, a hatalmával való visszaélések miatt kiszabott bírósági büntetéseket is. Például az adócsalás miatt 2013-ban kirótt négy éves börtönbüntetést, amiből három évet azonnal elengedtek (?), és a közügyektől való kétéves eltiltást is, amit ugyanakkor kapott. Egy helyen azt olvastam, hogy a börtön helyett ingyen végzett társadalmi munkát, sok ideig.

Egy olyan emberről van szó, aki bármiféle hivatalos kormányzati pozíció nélkül ma is befolyásolni tudja az olasz – és ezen keresztül az európai – politikát. Egy olyan bűnöző, akinek tevékenységét jogerős bírósági ítéletek fémjelzik. Aki valóban idős kora ellenére sem képes élvezni a hatalmas vagyonát – mert a befolyása csökkent, és a pénz mellett és mellé az is kell. Nem csak neki.

Azt gondolom, korunk pszichológusainak nagy feladat lenne megfejteni két dolgot. Az egyik a Berlusconik, Trumpok, Orbánok, Bolsonarók (a lista lassan végtelen) hatalmi mámorának eredetét. A harácsolásuk pszichológiája elég egyszerűnek tűnik – leginkább szegény vagy középosztálybeli családokból származó emberek, akik feltették az életüket arra, hogy kitörnek abból a közegből. Nem tudással, nem szakértelemmel, nem szívós munkával. Hanem csalással, mások kihasználásával, azok megtévesztésével, időnként zsarolással. Az utóbbiakhoz kell a hatalom, ezt is értem. Csak azt nem, miért nem jön el az a pillanat egyikük életében sem, amikor úgy gondolják, eleget harácsoltak, most már mindenki generációkra előre biztosítva van vagyonilag a környezetükben, ezért visszavonulva élvezhetnék, amijük van...

ITT OLVASHATÓ