A TEMETŐ

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Lajos
2019.11.01.

Fiatal koromban nem értettem, utáltam, kerültem a temetőt. Felesleges, megterhelő epizódnak tartottam. De most, hogy idős emberekkel törődöm, az jár a fejemben, mi lesz (ha lesz) az elhunytak lelkével, tényleg megélik-e azt a boldogságot, hogy visszatérhetnek otthonukba, Földre születésükkor elhagyott országukba? Valószínűleg az örök szeretetben léteznek, hacsak nem maradt valamilyen erős kötődésük, amit nem tudnak elengedni, esetleg ami vagy aki nem engedi őket tovább menni. Mert akkor itt maradnak, tárgyak és emberek közelében, terhelve ezzel az itt élők szellemi légterét, mindenféle komplikációt okozva. Talán jeleket is küldenek, hogy tudassák, „itt vagyunk ám még, nem engedjük át a kedvenc tárgyunk, otthonunk, szeretteink birtoklását nektek, mert az a miénk, ragaszkodunk hozzá!”...

ITT OLVASHATÓ