Szerző: NAGY N. PÉTER
2019.11.15.
– Néhány napon belül elbúcsúzott a kormányzat a közigazgatási bíróságoktól és Handó Tündétől. Egy szenvedélyesen vitt ügytől és egy a bírósági rendszer élére állított, eddig feltétel nélkül támogatott nagyon közeli embertől. Mi történhetett?
– Mindkét esetben taktikai húzásról van szó. Külső politikai nyomás érte a kormányzatot. Jól belátható hatalmi érdeket sértene, ha fenntartanák a feszültséget az Európai Unió szerződéses és alapelvi rendszere, illetve a magyar valóság között. A helyzet élessé vált, mert a Fidesz pozíciója az Európai Néppárban bizonytalan, a 7-es cikkely szerinti eljárás megkezdődik, az uniós választások eredményéből pedig az a következtetés is levonható, hogy a jogállami kritériumrendszer fontosabb lesz. Ennek mi örülhetünk, mert sem Handó Tünde, sem az önálló közigazgatási bíráskodás nem illeszkedik egy jól működő jogállamba. Viszont, ha a külső nyomás enyhül, semmi akadálya nem lesz annak, hogy mégis felállítsák a közigazgatási bíróságokat. Ez ugyanis a belső hatalmi logikából egyenesen következő célt szolgálna, és ez változatlan. Handó esetében is szkeptikus vagyok. Ugyan elterelte a figyelmünket a személy inkompetenciája, hisztérikus volta, gyenge konfliktustűrő képessége, a már a határon túli szakmai szervezetek által is érzékelt botrányai, de nem elsősorban az ő hibájáról van szó, hanem a struktúra fogyatékosságáról. Jobb lenne persze, ha egy kompromisszumokra képes személy kerülne a helyére. Ez azonban nem változtat azon, hogy a választott bírói testület, az Országos Bírói Tanács gyenge, kiszolgáltatott, nincs érdemi hatásköre. Viszont még mindig maga mögött tudja a bírák többségének támogatását, miközben Handó ténykedésében az volt talán a legalávalóbb, hogy megpróbálta a bírói kart a saját maga által választott testület ellen fordítani. Zsarolással, ígérgetésekkel, lemondatással, csúnya játékokkal. De hiába. Pedig az OBT sok ok miatt szervezetileg gyenge, leszorított. Ez lényegesen aligha változik. A kormányzat pacifikálni akarja a helyzetet, nem a strukturális megoldást keresi. A magyar bírósági igazgatási szerkezet hungarikum. Egyedülálló a világon. A vezetőjét a parlament választja, elképesztően nagy hatásköröket ad neki, kontrollként pedig egy gyenge jogosítványokkal ellátott választott bírói testületet látunk. Ez a politikai csatorna hasonlít ahhoz, ami Polt Péter helyzetét meghatározza.
– Handó már-már személyessé tette a hatalom és a bírói függetlenség konfliktusát. Lehet, hogy ezzel még nehezítette is annak az akaratnak az érvényesítését, amit Kövér László úgy fogalmazott meg, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere hülyeség, felejtsék el?
– A Kövértől idézett állítás nyílt elismerése annak, hogy visszafordulóban vagyunk a kelet-európai, végső soron lenini hatalomegység felé. Vagy a diktatórikus, megosztás nélküli hatalom működik ugyanis, vagy a több mint kétszáz éves nyugati demokráciák alapintézménye, a hatalommegosztás. Nincs más. Tíz év alatt mindent megtettek azért, hogy de facto a hatalom egysége működjön. Az Orbán Viktor-féle illiberális állam tétel ennek elvi megalapozását szolgálta. Amit Kövér állít, lényegében ugyanez: a primitív többségi elv, a korlátlan hatalom nyílt meghirdetése. Ez már akkor elkezdődött, amikor egy frissen megválasztott köztársasági elnök közölte, hogy nem fék akar lenni, hanem motor. Handó helyére is csak olyan embert küldhetnek, aki vagy nincs tisztában a szerepével, vagy elfogadja azt. Ez felveti azt a szakmai-etikai kérdést, hogy egy jogász mit vállalhat egy ilyen rendszerben. A meggondolt válasz előfeltétele, hogy ismerjük fel a rendszer lényegét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.