Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.11.23.
Szombathely díszpolgára. Jobban kelt fel az első nap reggelén? Gondolta, hogy ez meglesz? Elég döcögősen zajlott.
Nagyon boldog vagyok tőle, büszkén beszélek róla, különösen az én helyzetemben.
Milyen a helyzete?
Az olvasók zöme biztos tudja, hogy két éve hatalmas cirkusz volt az igazgatói kinevezésem körül. Tavaly, a Savaria Történelmi Karneválon már nem vezethettem a menetet Claudius császár szerepében, tizenhét év után.
Ráadásul, ezt a hírt aznap tudta meg.
Igen, de idén ismét én lehettem Claudius császár. Az akkori egy viszontagságos időszak volt.
Sikerült megfejtenie, hogy hol rúgta ennyire össze a port a politikával?
Az akkori városvezetés – csak sejteni tudom, miért – nem kedvelte a színházunkat.
Régóta ismerjük egymást, bennem sosem merült fel, hogy Jordán Tamás olyan helyzetbe kerül, hogy ne lehessen konszenzusos jelöltje bármelyik politikai oldalnak.
A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának „művészete”. Emiatt is fontos a regnáló hatalomnak, hogy a hozzá lojális emberek, „az ő kutyájuk kölykei” kerüljenek pozícióba.
Jordán Tamás milyen „kutya kölyke”?
Soha nem volt titok, hogy én szabadelvű vagyok, elkötelezett híve az emberi és gondolati szabadságnak. Azok a nagyszerű, különleges értékű rendezők, akik nálunk dolgoznak, hasonló gondolkodásmóddal bírnak. De abban is hiszek, hogy a tehetség nem politikai elkötelezettségtől függ, és a színház elsődleges dolga, minden esetben, hogy beszéljen a társadalmi problémákról. Tartson tükröt a társadalom elé. Ezt a tükörtartást nem szerette maradéktalanul az előző városvezetés. Feltételezem, azt gondolták, mi rendszerellenesek vagyunk, pedig a színház nem csinált mást, csak arról beszélt, ami minden embert nyomaszt, aggaszt. Soha nem nyúltunk bele egy darabba azért, hogy direkt politizáljunk, mindig szem előtt tartottunk egy bizonyos határt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.