2019. október 14., hétfő

VALAKI HALKAN BELELÉPETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.10.11.


A jogállamiság hazánkban nem jogi kérdés, hanem becsületbeli kérdés, mondta gazdánk a finn labanccal közösen tartott sajtótájékoztatóján, tőle szokatlan tömörséggel és az orvosi lézer pontosságával fogalmaz­va. Most a publikumon a sor, hogy világosan átlássa, mit jelent ebben a kontextusban a „becsületbeli”. Forrásunk Czuczor Gergely XIX. szá­zadbeli bencés szerzetes, költő, nyelvtudós legyen, tehát olyan úriem­ber, akinek a föntebbi szó még csakugyan jelentett valamit. A magyar nyelv szótára című hatkötetes munkából idézünk: „Becsületbeli adós­ság, tartozás: olyan a., t., amelynek biztosítékául csupán az adós be­csülete, az adós társadalmi osztályának a becsületről vallott felfogása szolgál.”

Vagyis kleptokratikus társadalmi berendezkedésű országunkban a jogállamiság biztosítékát intézményes garanciák helyett gazdánk be­csülete és kompániájának a becsületről vallott felfogása képezi, és ezt a mi gazdánk be is vallja. A Rechtsstaat fogalmának ez a turáni értel­mezése az avatatlan kívülálló számára kissé pikánsnak, a tárgyban já­ratosak számára pedig legalábbis nóvumnak tűnhet, holott valójában jól átgondolt és csöppet sem újszerű, sőt fölöttébb tradicionális. A tör­ténelem hajnalának amaz idilli, angyaltiszta, aranyfényű korszakát idé­zi, amelyben a nép gyermeki bizalommal tekintett Istentől kapott ve­zetőjére, lábához ült és nyitott lélekkel itta szavait. Mi már, sajnos, nem vagyunk ilyenek, és evvel gazdánknak sok fájdalmat okozunk, ő azonban, lévén irgalmas lélek, nem bánik velünk annyira szigorúan, ahogyan érdemelnénk. Társadalmunk evvel együtt a mitikus kor szelle­mében működik. Legelsőbben is van Vezetőnk, aki minden jónak egye­düli forrása, és aki nélkül mi se létezhetnénk, másodszor van a törvény, vagyis az Ő napról napra, sőt néha óráról órára változó aka­rata, harmadsorban pedig van Ő, aki ezt a végsőkig összegubancoló­dott zsinórmértéket rendezett egésznek képes látni, és belőle élő való­ságot teremt. Aki ezt kifogásolja, az belelép a becsületünkbe, legalább­is gazdánk szerint. Mi magunk ezt talán észre se vettük volna, de most, hogy Ő mondja, már nekünk is sajog.

Ami pedig az uniós támogatásoknak jogállami kondíciókhoz való kötését illeti, az csakugyan színtiszta politikai zsarolás, ahogy ezt Ko­vács Zoltán kormányszóvivő mondta a Bloombergnek a minap. Termé­szetesen nem fogják hozzákötni, mert ellenkező esetben, ahogy a kor­mányszóvivő kifejtette, nem lesz költségvetése az uniónak, azt ugyanis Magyarország megvétózza. Mondanunk se kell, hogy ez a látszat elle­nére sem színtiszta politikai zsarolás, hanem atyai intelem, célja csu­pán annyi, hogy az unió kapjon észbe és ne beszéljen baromságokat. Továbbá hagyja végre abba a bértollnokai útján eszközölt tiborczolást, amire a finn labanccal közösen tartott sajtótájékoztatón is sor került.

Kezdjük ott, hogy a magyar miniszterelnöknek nincs is veje. Ha netán mégis volna, akkor először is nem Tiborcznak hívnák, másodszor ő volna a legbecsületesebb ember ezen a világon, mármint az apósa után, harmadszor pedig közvilágítási ügyekkel semmiképp se foglal­kozna. Egyébként pedig, ahogy ezt egy Oroján Sándor nevű egri vitéz a nagy választási honvédő háború finisében megfogalmazta, „ha ezt a rendszert [n. b. a magyarországi kleptokráciát] valaki nagyon durván sérti és a nyilvánosság előtt próbálja lejáratni, az olyan, mintha a rendszer minden tagját sértené”. Vagyis az ilyennek Oroján Sándorral is meggyűlik a baja, aztán majd lesz nemulass...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.