Szerző: MARKÓ ANITA
2019.10.08.
Magyar Narancs: 1989. szeptember 1-jén a Láng Téka ötforintos könyvekkel várta a vevőket. Hogyan jutott el az indulásig?
Rédei Éva: A hely korábban a Könyvértékesítő Vállalat könyvesboltja volt, a Láng Kiadó tulajdonosa, Erdős Ákos naponta bejárt megkérdezni, hogyan fogynak a könyveik. Egyszer visszakérdeztem: miért nem csinál a kiadó saját üzletet? Erdősnek tetszett az ötlet, megkereste Drucker Tibort, a Könyvértékesítő igazgatóját, és létrejött a Láng-Téka Könyv- és Videóforgalmazó Kft. Szeptember 1-jén, egy pénteki napon, délután kettőkor nyitottunk: nemcsak könyvesboltként, hanem videótékaként, nonstop nyitvatartással. Kitaláltuk, hogy a Könyvértékesítő Vállalat immobil készletéből ötforintos könyvvásárt tartunk. Óriási siker volt, nagy bőröndökkel és hátizsákokkal érkeztek nemcsak mezei olvasók, hanem közéleti emberek és művészek is.
Alig másfél óra alatt elfogyott a készlet. Ott álltam könyv nélkül, miközben kint volt a média: tévé, híradó, újságok. Úgyhogy aznap este kinyittattam a Könyvértékesítő Vállalat raktárát, és szinte válogatás nélkül hoztunk át mindent. Amíg tartott a készlet, csináltuk az ötforintos könyvvásárt. Aztán átálltunk normál üzemmódra, de a videókölcsönzés miatt megmaradt a hosszú nyitvatartás. Amikor megjelentek a kereskedelmi tévék, a kölcsönzést abbahagytuk, a pénzt a könyvekbe fordítottuk, viszont a mai napig a hét minden napján nyitva vagyunk.
MN: Meg kellett küzdeni a magánosításért?
RÉ: Voltak adminisztrációs buktatók, de nem éreztem, hogy el akarnának gáncsolni. Inkább az volt borzasztó, hogy egész lényemmel át kellett állni egy másfajta gondolkodásra és gazdálkodásra. Szembesültem a kapitalizmusnak azzal a részével, mellyel korábban nem: hogy itt csak akkor lesz a dolgozóknak fizetése, ha rentábilisan működünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.