Szerző: JÁVOR BENEDEK
2019.10.17.
Biztos vagyok benne, hogy utólag, évek távlatából is sorsdöntő fordulópontnak fog bizonyulni a vasárnapi önkormányzati választás, bár azt ma még nem tudjuk megmondani, hogy milyen irányú átrendeződés fog következni belőle. Az is egyértelmű, hogy csak alapos, választókerületi szintű elemzések, megfelelő módszertannal végzett további vizsgálatok nyomán lehet majd pontosan megérteni, hogy mi, és miért történt.
Néhány gyors következtetést azonban már most meg lehet próbálni levonni. Az alábbiakban 10 pontban foglalom össze azokat az állításokat, amelyek véleményem szerint már most megtehetők, majd levonom a Fideszre és az ellenzékre vonatkozóan is az ezekből adódó következtetéseket.
Tanulságok
1. Október 13-án nem a Fidesz omlott össze. Országosan továbbra is rendkívül erős maradt, szavazótábora pedig még azokon a településeken és budapesti kerületekben is stabil, sőt sokszor erősödött, ahol vereséget szenvedtek. Az ellenzék sikerének oka Budapesten, valamint egy sor megyeszékhelyen és egyéb vidéki városban maga az ellenzék volt.
A 2014-es eredményekkel összehasonlítva nem csupán egyetlen, közös jelölttel vágtak neki a választásoknak, és összeadták öt évvel ezelőtti eredményeiket, de számos helyen még ehhez képest is javítani tudtak. A vasárnapi relatív siker magyarázatait nem a Fidesz, hanem az ellenzék körül érdemes keresni. Az ellenzék volt más ezúttal, nem a Fidesz. Először az elmúlt kilenc évben nem az ellenzék követi le, és próbálja valahogy kezelni a Fidesz lépéseit, hanem a Fidesz kényelmesedett el, és maradt le a politikai realitás – az ellenzéki együttműködés jelentette helyzet – követéséről.
2. Merthogy az egyik legfontosabb ilyen magyarázat, hogy az ellenzéki összefogás működött.
Lezárhatjuk a kilenc éve folyó vitákat az együttműködés hatékonyságáról (ami persze az elvi alapú kritikák érveit nem ássa alá). Azok az érvek, hogy „a választók nem fognak átszavazni”, „az összefosás többet visz, mint hoz”, „nem lehet egyszerűen összeadni a szavazatokat”, „össze-Gyurcsányozódunk, és elvesztjük hitelességünket a választók szemében”, nem megalapozottak.
Nem csak az bizonyosodott be, hogy a választók számára ezek sokkal kevésbé fontosak, mint az ebben utazó politikusoknak, hanem az is, hogy az eddig gyakorlati alátámasztás nélküli állítás, hogy a közös ellenzéki fellépés önmagában mozgósító erővel bír („az erő erőt vonz”), megalapozott lehet.
Ezt mára belátta a hat éve ezen a kérdésen szétszakadt LMP másik fele, és az EP-választáson még a saját politikai tér megteremtését előnyben részesítő Momentum is (a Momentum javára legyen írva, hogy ez ügyben a kezdetektől teljesen nyíltak voltak, jelezték, hogy az önkormányzati választáson készek az együttműködésre, de az EP-választás tétje számukra más)...
1. Október 13-án nem a Fidesz omlott össze. Országosan továbbra is rendkívül erős maradt, szavazótábora pedig még azokon a településeken és budapesti kerületekben is stabil, sőt sokszor erősödött, ahol vereséget szenvedtek. Az ellenzék sikerének oka Budapesten, valamint egy sor megyeszékhelyen és egyéb vidéki városban maga az ellenzék volt.
A 2014-es eredményekkel összehasonlítva nem csupán egyetlen, közös jelölttel vágtak neki a választásoknak, és összeadták öt évvel ezelőtti eredményeiket, de számos helyen még ehhez képest is javítani tudtak. A vasárnapi relatív siker magyarázatait nem a Fidesz, hanem az ellenzék körül érdemes keresni. Az ellenzék volt más ezúttal, nem a Fidesz. Először az elmúlt kilenc évben nem az ellenzék követi le, és próbálja valahogy kezelni a Fidesz lépéseit, hanem a Fidesz kényelmesedett el, és maradt le a politikai realitás – az ellenzéki együttműködés jelentette helyzet – követéséről.
2. Merthogy az egyik legfontosabb ilyen magyarázat, hogy az ellenzéki összefogás működött.
Lezárhatjuk a kilenc éve folyó vitákat az együttműködés hatékonyságáról (ami persze az elvi alapú kritikák érveit nem ássa alá). Azok az érvek, hogy „a választók nem fognak átszavazni”, „az összefosás többet visz, mint hoz”, „nem lehet egyszerűen összeadni a szavazatokat”, „össze-Gyurcsányozódunk, és elvesztjük hitelességünket a választók szemében”, nem megalapozottak.
Nem csak az bizonyosodott be, hogy a választók számára ezek sokkal kevésbé fontosak, mint az ebben utazó politikusoknak, hanem az is, hogy az eddig gyakorlati alátámasztás nélküli állítás, hogy a közös ellenzéki fellépés önmagában mozgósító erővel bír („az erő erőt vonz”), megalapozott lehet.
Ezt mára belátta a hat éve ezen a kérdésen szétszakadt LMP másik fele, és az EP-választáson még a saját politikai tér megteremtését előnyben részesítő Momentum is (a Momentum javára legyen írva, hogy ez ügyben a kezdetektől teljesen nyíltak voltak, jelezték, hogy az önkormányzati választáson készek az együttműködésre, de az EP-választás tétje számukra más)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.