„TRÓN ÉS OLTÁR”: MÍG A KERESZTÉNY SZABADSÁGON RÁGÓDUNK, KIÜRÜLNEK A TEMPLOMAINK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2019.10.24.

A politikai kereszténység Fidesz-féle valósága és a gyakorlati kereszténység között mélységes mély szakadék tátong – ez a legfontosabb tanulsága az önkormányzati választások óta dúló erkölcsi-ideológiai vitáknak. Mit vetít előre a Hit Gyülekezete főlelkészének kemény kritikája? Hogyan írja felül a kormányfői tizenegyedik parancsolat az Úristentől kapott tízet? Miért lehetne Alaptörvény-ellenes Borkai Zsolt és a Ripost? Elemzés.

Orbán Viktor miniszterelnök a 2018. május 4-i rádiós interjújában – mely az első volt a Fidesz–KDNP-nek újabb kétharmados többséget hozó országgyűlési választások után – mondta ki először, hogy politikai célja immár egy „régi vágású kereszténydemokrácia” felépítése. Az iránymutatás így szólt:

„Nem vagyunk liberálisok. Kereszténydemokráciát építünk, melynek megvannak az európai hagyományai. […] Európai hagyományokban gyökerező, régi vágású kereszténydemokrácia felépítésén dolgozunk, ahol az emberi méltóság a legfontosabb, ahol a hatalmi ágak el vannak választva, ahol a szabadság és a család feltétlen érték, ahol a globális ideológiákat elvetik, mert nem hisznek semmilyen nemzetek feletti birodalomban”

Bő egy hónappal később, június 20-án a kétharmados parlamenti többség elfogadta az Alaptörvény hetedik, Trócsányi László által benyújtott módosítását. Ebben az idegen népek Magyarország területére telepítésének és az életvitelszerű közterületen tartózkodásnak a megtiltásán túl szerepelt az alábbi tétel is:

„Minden állami szervnek kötelessége védeni az ország alkotmányos önazonosságát és keresztény kultúráját.”

A miniszterelnök a 2019-es tusnádfürdői beszédében használta először a „keresztény szabadság” kifejezést, mégpedig az alábbi szövegkörnyezetben:

„Akárhogy is forgatom és gondolkodom, nem tudok jobb definíciót adni, minthogy az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság, Christian liberty. A keresztény szabadság és a keresztény szabadság megvédése. Az illiberális, keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek.”

Keresztény kultúra valódi hit nélkül?

A fenti három szimbolikus mozzanat jelölte ki az Orbán-féle kormányzás új szellemi-világnézeti alapjait: illiberális demokrácia helyett kereszténydemokrácia, nemzeti együttműködés rendszere helyett keresztény szabadság. Az „új” persze idézőjelek között értendő, hiszen Orbán Viktor nagyjából 1994, az MDF lejtmenetbe kerülése óta igyekszik elfoglalni nem csupán a jobboldalt, de kifejezetten a keresztény jobboldalt, és megnyerni ehhez a történelmi egyházak bizalmát. Önmeghatározása alapján a Fidesz politikája volt már liberális, polgári, plebejus, legutóbb pedig egyszerűen csak nemzeti vagy nem-liberális, és a „régi vágású kereszténydemokrácia” egyelőre nem tűnik többnek, mint utóbbi kettő váltófogalma. A miniszterelnök Tusnádon kimondott szándéka ellenére a kormányzati kereszténydemokrácia sokkal inkább tagadás, mint kiállás valami mellett: migráció-, globalizáció-, és birodalomellenesség, szuverenizmus, antiliberalizmus. A „keresztény szabadság” többlete, hogy a választók felé már-már transzcendens legitimációt, „a trón és az oltár” szövetségét sugallja. És nem utolsó sorban: a kormányzás morális megalapozottságát...