Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.10.18.
Nemzetgazdasági érdek, alternatíva a hanyatló Európával szemben? Orbán büszkén mesélte, hogy a „Türk Tanács” országaival a kereskedelmi forgalom a duplájára nőtt, elérte a négymilliárd dollárt – ez, ha jó nézem, kisebb, mint a forgalmunk egyetlen, viszonylag kicsi uniós tagországgal, nevezetesen Szlovákiával.
Folytatva a fölösleges kérdezősködést: mi volt a magyar kormány indítéka, mikor megvétózta a szíriai Kurdisztán elleni török offenzíva európai uniós elítélését? (Erdog˘an látványosan megköszönte Bakuban Orbán „kiállását”.) Mire volt ez jó? Szijjártó külminiszter ezt azzal magyarázta, hogy „magyar nemzeti érdek, (...) hogy a törökök Szíria irányába oldják meg a bevándorlási kérdést, és ne Európa irányába”: de hát azonkívül, hogy ez gyalázat az Iszlám Állam ellen hősiesen harcoló kurdokkal szemben, a területsáv arabokkal való betelepítése nem más, mint etnikai tisztogatás (sokan a genocídium szót használják). Ez igazán ismerős lehetne egy olyan magyar politikusnak, aki az etnikai nemzetet érő sérelmekkel és fenyegetésekkel fekszik és kel. Ráadásul nemcsak az EU-ban maradtunk egyedül a szégyenünkkel, hanem Washingtonnal is szembekerülünk: miután Trump a kis számú amerikai katona kivonásával – ezt a lépést, bármekkora is a világfelháborodás, még lehet racionálisan magyarázni – zöld utat adott a törököknek, gyorsan szankciókat jelentett be az offenzíva miatt: „Tökéletesen egyértelműen megmondtam Erdog˘an elnöknek: Törökország akciója humanitárius válságot idéz elő, és megteremti lehetséges háborús bűnök elkövetésének feltételeit” – mondta az elnöki rendeletet indokoló nyilatkozatban. A jelek szerint a török akció támogatása az oroszoknak sincs ínyükre, ők inkább Aszad zsarnoknak segítenek Rozsava autonómiájának felszámolásában.
Azt, amit a magyar külpolitika a térségben manapság művel, szemben a világ kilencvenckilenc százalékával, csak ámokfutásnak lehet leírni. Nincs rá észszerű politikai magyarázat. De akkor biztosan van olyan, ami politikailag nem észszerű, de másképp igen. Itt utalnék a kaviárdiplomácia botrányára (Néha kell a kaviár, ÉS, 2019/27., július 5.), amelyben a török nyelvű országok és Magyarország vezetőit most vendégül látó Azerbajdzsán készpénzátutalásokkal és ajándékokkal bírt rá politikusokat, hogy az érdekeit képviseljék az erkölcsi és politikai hagyományokhoz többé-kevésbé még ragaszkodó európai többséggel szemben. A kormányzatot ezért a viselkedésért eddig nem érte olyan baj, amit ne tudna kiheverni.
Első ránézésre a mai magyar kormány külpolitikai szimpátiáit egy dolog vezérli. Nem a kereszténység. Nem az európaiság. Nem a magyar nemzeti érdek. De nem is a felbuzgó török (pardon: „türk”) vér. Hanem csak az, hogy az illető országban ne tartsák tiszteletben az alapjogokat, ellenben a vezető erős legyen, mint Aliyev, Erdog˘an vagy Nazarbajev. Ezért kell inkább Baku, mint Brüsszel. A második ránézés szorgalmas tényfeltáró munkát jelentene, megbeszélések és transzferek kinyomozását, addig is elégedjünk meg azzal, ami látszik: ha valaki elfogadja az elnyomást, a korruptságot és a vezérkultuszt, az jó magyar lehet; aki nem, az a magyarság rongya.
Az Erdog˘annal folytatott tárgyaláson ott ült Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányítótestületének elnöke, az akadémiai kutatóhálózat Alexander Bachja. Nem tudni, milyen minőségben, ugyanis se nem turkológus, se nem kurdszakértő, se nem külpolitikus, se nem külgazdász, kormányfunkciója nincs. Egyvalami magyarázza jelenlétét: megfelel a fenti kritériumoknak, és Orbán bízik benne. (Ahogy bízott már Kádár is, bár akkor még fiatalabb volt, és mint nyomatékosan leszögezte: nem végzett politikai munkát a pártállamnak.) Nem kutatók kellenek ide, nem is szakértők, hanem fegyelmezett szolgák és a kun örökséget jurták melegében ápoló holdkórosok.
A miniszterelnök ezt a kipcsakos nyilatkozatot két nappal Budapest elvesztése után tette. Úgy látszik, így dolgozta fel a számára régóta ismeretlen élményt. Vagy még nem kezdte el a feldolgozást, hanem biztosra ment, hogy időt nyerjen: mondott egy olyan elképesztőt, amivel a művelt ellenzéki közönség napokig ellesz, addig sem foglalkozik mással.
Ja, és a kazah alapító elnökről, a kipcsakok istápjáról elnevezett Nurszultan – azelőtt Asztana – tavasz óta már Budapest testvérvárosa.
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.