TGM: „ORBÁN SZÁMOLTA FÖL A POLGÁRI KÖRÖKKEL EGYÜTT A FIDESZT IS” - INTERJÚ

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: TECZÁR SZILÁRD
2019.10.26.

A nyugat-európai konzervatívok kénytelenek visszafogadni Orbánt és beletörődni, hogy Kelet-Európában nincs jövőjük a jogállami rendszereknek – mondja Tamás Gáspár Miklós. A filozófust a rendszerváltás megítéléséről, az előretörő zöld pártokról és az önkormányzati választásokról is kérdeztük.

(Mivel a Magyar Narancs néhány hetes késéssel teszi közé online a hetilapunkban megjelent cikkeket, a Tamás Gáspár Miklóssal készült interjúnk is most jelenik meg, ám még az önkormányzati választás előtt készült.)

Magyar Narancs: Heller Ágnes, Rajk László, Konrád György. „Az utóbbi időben sokan elmentek a tágabb értelemben vett értelmiségi nemzedékünkből, akik így vagy úgy, de szembenálltak az 1989 előtti rendszerrel” – írja a Mércén megjelent nekrológjában. Hozzáteszi, hogy az ember ilyenkor elgondolkozik azon, érdemes volt-e küzdeni. Érdemes volt?

Tamás Gáspár Miklós: Morális és pszichológiai értelemben jó volt fölszabadító szándékú embercsoport tagjának lenni a diktatúrával szemben. De megérte-e Kelet-Európának az egész nyomorult rendszerváltás? Úgy néz ki, hogy nem; rettenetes gazdasági, civilizációs és kulturális pusztulás ment végbe. Senki nem ezt akarta, de miután mégiscsak egyik alapítója voltam a köztársaságnak, valamiféle felelősségem nekem is van abban, hogy ide jutottunk. Ez nem magyar sajátosság. A régi rendszer a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek gazdasági fellendülése alatt az egész keleti tömbben megteremtett egy roppant szimpla, de hatékony civilizációt, amelyet jól szimbolizálnak a lakótelepek.

Az emberek ma is a Láng Gépgyár meg a Ganz-MÁVAG művelődési házába meg a szocialista brigádokba vágynak vissza. Éppen Zilahon láttam a kolozsvári Reactor együttes dokumentum-színjátékát, amelyben a fölszámolt zilahi gépgyár munkásai beszélnek az érdekes, eleven, dolgos, gazdaságilag és kulturálisan folyamatosan javuló életükről. Minden meginterjúvolt dolgozó azt mondja, jobb volt azelőtt. A rendszerváltás, a privatizáció: tragédia. Magyarországon is így gondolják, a közvélemény Kádár Jánost tartja a legnagyobb államférfinak. Az emberek végletesen utálják azt, ami létrejött.

MN: A „kommunista” ugyanakkor szitokszóként is működik Magyarországon.

TGM: A kommunistázás ugyanazt jelenti, mint a ’20-as években. Kommunistának azokat nevezik, akik növelni kívánják a jogokat, az egyenlőséget, a szabadságot. A lázadókat. A fölforgatókat. Kádár Jánost vagy Brezsnyevet ebben az értelemben senki nem tartja kommunistának. Joggal. Engem ma némi joggal kommunistáznak, de senki nem gondolhatja, hogy bármi közöm lenne az elmúlt rendszerhez...

ITT OLVASHATÓ