Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.10.31.
A polgári társadalom alapelve – állítólag – az egyén szuverenitása.
Az alkotmányos-szabadelvű jogállam, a hatalmi ágak elválasztása, a jog uralma (a hatalom fölött), a képviseleti rendszer, a szabad nyilvánosság stb. mind arra szolgál, hogy ezt a szuverenitást megalapozza.
Az emberi jogok a társadalmat védik az államtól (a politikától), a társadalom (a polgári társadalom) pedig a saját érdekeiket és hajlamaikat megjelenítő egyénekből áll, akiknek a magánéletébe – mindaddig, amíg nem szegnek törvényt vagy ameddig nem mulasztják el törvényes kötelezettségeik teljesítését – senki nem szólhat bele, de még jogsértés esetén se szólhat bele más, csak a jogállam (a törvényes hatóság). Önbíráskodó magánszemélyek nem.
Ezt az alkotmányos (emberi jogi) pozíciót a fiatal Karl Marx az egoizmus védelmének tartotta.
Én most nem vitatom az emberi jogok érvényes-hatályos fölfogását (pedig van rajta mit vitatni), csak rögzítem: ez az alapjogi helyzet és ez a hivatalos világnézet a „nyugati világban”, amelyhez hazánk is tartozik (félig-meddig, ímmel-ámmal, hébe-hóba).
Ebből sok minden következik, mind jogi, mind erkölcsi tekintetben.
Vegyük szemügyre a hírhedt „ibizai videó” esetét, amely két szélsőjobboldali osztrák politikus, Heinz-Christian Strache és Johann Gudenus bukását okozta, továbbá kormányválságot és a Strache vezette FPÖ kizuhanását a pikszisből. Mi történt? Strachét beugratták. Hamis ürüggyel elcsalták egy villába, ahol titokban fölvett videón – orosz oligarcha milliomosnőként pózoló (erre a célra fölbérelt) fiatal nő társaságában – órákon keresztül hencegett és beszélt ostobaságokat, közben meg hajlandónak mutatkozott rá, hogy korrupt eszközökkel (orosz maffiapénzzel) sajtót szerezzen magának (a magyar minta nyomán). Strache olyan ellenszenves színben mutatkozott meg, hogy kénytelen volt lemondani alkancellári, képviselői és pártelnöki tisztéről.
Igen ám, csakhogy ez a leleplezés törvénytelen (bűnözői) eszközökkel történt, amivel – némi habozás után – nem törődött a köztiszteletben álló, liberális Süddeutsche Zeitung, amely a videót közzétette, és evvel fölborította az ausztriai közéletet. Természetesen a lap szerkesztőségének az lett volna a kötelessége, hogy elhajtsa a videót készítő, a provokációt végrehajtó bűnözőket és följelentse őket a német és az osztrák rendőrségen. De nem ezt tette, és ezt – a kárvallottakon kívül – úgyszólván nem kifogásolta senki.
Ez a célok és eszközök klasszikus, unalomig ismert, de időszerűségéből semmit se vesztett dilemmájának új verziója...
Az alkotmányos-szabadelvű jogállam, a hatalmi ágak elválasztása, a jog uralma (a hatalom fölött), a képviseleti rendszer, a szabad nyilvánosság stb. mind arra szolgál, hogy ezt a szuverenitást megalapozza.
Az emberi jogok a társadalmat védik az államtól (a politikától), a társadalom (a polgári társadalom) pedig a saját érdekeiket és hajlamaikat megjelenítő egyénekből áll, akiknek a magánéletébe – mindaddig, amíg nem szegnek törvényt vagy ameddig nem mulasztják el törvényes kötelezettségeik teljesítését – senki nem szólhat bele, de még jogsértés esetén se szólhat bele más, csak a jogállam (a törvényes hatóság). Önbíráskodó magánszemélyek nem.
Ezt az alkotmányos (emberi jogi) pozíciót a fiatal Karl Marx az egoizmus védelmének tartotta.
Én most nem vitatom az emberi jogok érvényes-hatályos fölfogását (pedig van rajta mit vitatni), csak rögzítem: ez az alapjogi helyzet és ez a hivatalos világnézet a „nyugati világban”, amelyhez hazánk is tartozik (félig-meddig, ímmel-ámmal, hébe-hóba).
Ebből sok minden következik, mind jogi, mind erkölcsi tekintetben.
Vegyük szemügyre a hírhedt „ibizai videó” esetét, amely két szélsőjobboldali osztrák politikus, Heinz-Christian Strache és Johann Gudenus bukását okozta, továbbá kormányválságot és a Strache vezette FPÖ kizuhanását a pikszisből. Mi történt? Strachét beugratták. Hamis ürüggyel elcsalták egy villába, ahol titokban fölvett videón – orosz oligarcha milliomosnőként pózoló (erre a célra fölbérelt) fiatal nő társaságában – órákon keresztül hencegett és beszélt ostobaságokat, közben meg hajlandónak mutatkozott rá, hogy korrupt eszközökkel (orosz maffiapénzzel) sajtót szerezzen magának (a magyar minta nyomán). Strache olyan ellenszenves színben mutatkozott meg, hogy kénytelen volt lemondani alkancellári, képviselői és pártelnöki tisztéről.
Igen ám, csakhogy ez a leleplezés törvénytelen (bűnözői) eszközökkel történt, amivel – némi habozás után – nem törődött a köztiszteletben álló, liberális Süddeutsche Zeitung, amely a videót közzétette, és evvel fölborította az ausztriai közéletet. Természetesen a lap szerkesztőségének az lett volna a kötelessége, hogy elhajtsa a videót készítő, a provokációt végrehajtó bűnözőket és följelentse őket a német és az osztrák rendőrségen. De nem ezt tette, és ezt – a kárvallottakon kívül – úgyszólván nem kifogásolta senki.
Ez a célok és eszközök klasszikus, unalomig ismert, de időszerűségéből semmit se vesztett dilemmájának új verziója...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.