Szerző: KASNYIK MÁRTON
2019.10.16.
Saját magát is meglepve szerzett pozíciókat az ellenzéki csoportosulás a hétvégi önkormányzati választásokon. Ez nem csak azt jelenti, hogy sok ember mindennapi ügyeit kormányozhatják nem fideszes politikusok, hanem – hosszú ínséges idők után – jelentős erőforrásokhoz is jutnak olyan szereplők, akik papíron nem kötődnek a kormánypártokhoz.
A magyar ellenzék politikai sikertelenségét az utóbbi években főleg azzal magyarázták, hogy gyakorlatilag nem jutottak erőforrásokhoz, és ezért nem tudtak szervezett politikai erőként fellépni (már azon túl, hogy a Fidesz saját igényeire szabta a magyar jogállamot). Ennek az erőforrás-szegénységnek lehet tulajdonítani a Fideszen kívüli politika látványos gyengeségének sok oldalát.*
Ebben most jelentős változás állt be, és nem azért, mert hirtelen kifehéredett volna a kampányfinanszírozás.
A most megszerzett polgármesteri és települési közgyűlési pozíciókkal az eddigiekhez képest hirtelen sokkal több pénz felett rendelkezhetnek ellenzéki politikusok.
És ugyanennek a fordítottja is igaz, tehát hogy a Fidesz fájdalmasan sok pozíciót, és jelentős mennyiségű erőforrást vesztett. Ez a központi költségvetés ezermilliárdjaihoz képest eltörpül, de a helybeli politikai beágyazottság szempontjából nagyon fontos.
Több módszerrel is lehet közelíteni, hogy egy-egy település vezetésével mekkora gazdasági erőt tudnak megmozgatni a politikusok. Most két ilyet nézek meg: mennyi közbeszerzést bonyolítottak, illetve mennyi iparűzési adót szedtek be az eddig is ellenzéki, és a most az ellenzékre váltó nagyobb települések.
Először is nézzük meg, mennyi pénzért vásároltak dolgokat vállalkozásoktól az eddig is ellenzéki vezetésű (zöld), illetve a most ellenzékivé váló (szürke), tízezer főnél népesebb települések...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.