Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.22.
Washington Post
Ukrajna regionális ellenfeleként Putyin és Orbán besegített abba, hogy Trump bedühödjön az ukrán államra, miközben megpróbált információkat kicsikarni Kijevtől demokratikus vetélytársa, Biden ellen. Ezt hivatalban lévő és korábbi amerikai tisztségviselők is megerősítették, kiemelve, hogy a Fehér Ház gazdájánál az orosz elnökkel, a magyar kormányfővel és másokkal folytatott megbeszélések arra a meggyőződésre vezettek, hogy az ukrán köztársaság ma már reménytelenül korrupt. Sőt, a politikus most már ott tart, hogy a jelek szerint elhiszi: az ukrán politika megpróbálta lehetetlenné tenni a 3 évvel ezelőtti választások során.
Az orosz és a magyar vezető szerepéről George Kent, a külügyi tárca helyettes államtitkára számolt be zárt ajtók mögött a törvényhozásban abban a testületben, amely az elnök elleni alkotmányos vádemelés ügyében jár el. (A lap keményen jobbosnak mutatja be Orbánt, olyannak, aki gyakran odaáll a Kreml irányvonala mögé.) A diplomata úgy értékelte, hogy a két politikus befolyásolta Trumpot, még mielőtt az felhívta volna ukrán kollégáját, bizonyítékokat kérve Biden és annak fia ellen. A vallomásból kitűnt, hogy mindkét politikus befeketítette Kijevet, de az elnök végső nézetét saját indulatai és ügyvédje, Giuliani alakították döntően.
A terepet már nemzetbiztonsági munkatársak előkészítették nála, majd hivatalos források szerint fokozott jelentősége volt annak, amit Putyin és Orbán az idén mondtak az elnöknek, akire már egyre kevésbé tudtak hatni a munkatársai, akik az orosz elnöktől és más tekintélyelvű potentátoktól igyekeznek óvni. Egy illetékes szerint az elnök fogékonysága az orosz és a magyar érvekre, az azt mutatja, hogy maga is rosszindulatú befolyás alá került. Trump többször is beszélt orosz kollégájával, Orbánt pedig a tavasszal a Fehér Házban fogadta. Következetesen visszautasítja, hogy az oroszok az ő érdekében manipulálták volna az amerikai közvéleményt. Ami a magyar miniszterelnök látogatást illeti, azt az amerikai apparátusból többen is ellenezték, mivel Orbán lépéseket tett a magyar demokratikus intézmények meggyengítésére, azon kívül rossz viszonyt alakított ki az USA európai szövetségeseivel. A két politikus azonban ennek ellenére először egy órán át négyszemközt beszélt, úgy, hogy még a jegyzőkönyvvezetők sem voltak jelent. Ily módon amerikai diplomaták sem igen tudják, miről esett szó kettejük között, de egy illetékes szerint egyértelmű, hogy a vendég megszilárdította az elnök kedvezőtlen véleményét Kijevről és az új ukrán államfőről.
Orbánnak a történelmi határvita és a magyar kisebbséggel szemben érzett rossz bánásmód miatt van baja Ukrajnával. De ideológiai okok miatt sem kedveli Zelenszkijt, mivel az nyugati elkötelezettségű reformerként jelenik meg, szemben vele. A Fehér Ház és a State Department egyöntetűen igyekezett megakadályozni, hogy a magyar politikus felkeresse az elnököt, mert úgy vélték, hogy a gesztus legitimálna egy olyasvalakit, akit Európában kitaszítottak. Továbbá féltek attól a hatástól, amit az elnökre gyakorol majd, és nem szerették volna, hogy ők ketten onnantól kezdve egy húron pendüljenek.
A próbálkozások onnantól kezdve bizonyultak hiábavalónak, hogy az év elején több magas rangú vezető is távozott az amerikai Külügyminisztériumból, illetve új arcok jelentek meg az elnöki hivatalban. Közülük is a legfontosabb Mulvaney, a Fehér Ház stábjának főnöke, akiről úgy tartják, hogy rokonszenvez Orbán szélsőjobbos nézeteivel, illetve borúlátásával az unió kapcsán. Ő azután félresöpörte a nemzetbiztonsági tanácsadók aggályait a látogatás miatt.
Az utóbbi napokban egy lengyel származású brit tory képviselő több magánbeszélgetést is folytatott vezető magyar, illetve lengyel kormányzati tényezőkkel, hogy rábeszélje őket: az EU-ban közösen vétózzák meg, ha a szigetország kormányfője kénytelen lesz a kilépés elhalasztását kérni. A londoni miniszterelnöki hivatal tud a próbálkozásról, de továbbra sem gondolja, hogy az eredményre vezethet.
A demokraták részéről az egész világon tanácsos volna ébresztőt fújni a lengyel jobboldali PiS győzelme láttán, mivel az megkérdőjelezi a populizmus elleni harcot. Így látja a helyzetet Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem tekintélyes szélsőségkutatója. Mint írja, a választási eredmény tanulságai messze túlmutatnak Lengyelország határain. A kormánypárt csaknem 6 százalékkal növelte voksainak számát és visszaszerezte a többséget az alsóházban, bár a Szenátusban kénytelen volt búcsút inteni az addigi több mint 50 százaléknak.
A leckét illetően, először le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a jobboldali populizmus kudarcot vall, ha hatalomra kerül. Az sem igaz, hogy a nagyobb választási részvétel a demagógokat sújtja, sőt, ezúttal még a szélsőjobb is bekerült a törvényhozásba. Az is téveszme, hogy a populista pártok megszelídülnek, ha megszerzik a kormányrudat, a lengyeleknél pont az ellenkezője történt, lekoppintva a magyar modellt. Végül pedig a szakértő szerint az a vélemény sem állja ki a valóság próbáját, hogy a szavazók nagy részét elriasztja a radikális politika. A lengyel és a magyar példa nem ezt tanúsítja, nem utolsósorban azért, mert erősen megosztott társadalmakról van szó, ahol a populisták nyíltan támadják a liberális demokráciát. Épp ezért a hívek hajlandóak elfogadni, hogy a vezér megkerülje a törvényhozást és az igazságszolgáltatást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.