Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.26.
Orbán Viktor mára nem a többpárti demokráciát, a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát hirdeti, hanem kitalálta az illiberális demokráciát. Az egykori lelkes demokrata megtestesíti az eltelt 30 évet: a tekintélyelvűség rendszeréből indult, hogy visszaérkezzen egy sajátos tekintélyelvűséghez – mutat rá Misha Glenny, aki újságíróként évtizedek óta foglalkozik Európa keleti felével. Ám úgy ítéli meg, hogy napjainkra a térség elveszett. Jelenleg a nacionalizmus és a türelmetlenség újabb korát éljük, ezért csak nehezen tudja felidézni a Berlini fal leomlásának eufóriáját és derűlátását. Az első figyelmeztetés a Jugoszlávia felbomlását kísérő súlyos erőszak volt. Már akkor sejteni lehetett, hogy az átmenet nem lesz sétagalopp. Az átalakulás nehézségei folytán hamar ki is alakult a megnevezés: gengszter kapitalizmus, benne korrupcióval, szervezett bűnözéssel. A szerző, aki annak idején részenként másológépet csempészett be Rajk Lászlónak és Demszky Gábornak, megállapítja, hogy az idő félresöpörte az egykori ellenzékiek javarészét, noha azok kulcsszerepet töltöttek be a változásokban. A forradalom felfalta saját gyermekeit. Ám ennek fontos tanulságai vannak, mivel látszik, hogy a szovjet uralom öt évtizede után Kelet-Európában sokan nem kérnek egy másik nemzetek feletti szervezetből, még ha az sokkal toleránsabb és gazdagabb is. Ez azután legutóbb a 2008-as pénzügyi válság idején mutatkozott meg hangsúlyosan. Az a modell fordult át az ellenkezőjébe, amelytől a Nyugat azt várta, hogy az új demokráciák majd szépen leutánozzák. Ám Magyarországon például súlyos társadalmi hatást váltottak ki a jelzáloghitelek, és a tömeges csőd közepette gyorsan terjedt a populizmus rothadása. A régióban Orbán Viktor az egyetlen egykori ellenzéki, akinek sikerült meghódítania a hatalmat, a lengyeleknél és a cseheknél kudarcot vallott a Szolidaritás, illetve Havel. Csakhogy ennek érdekében a magyar vezető elárulta ifjúkori eszményeit. De ezzel együtt látszik még az idealisták által hátrahagyott jelzés, mert hiába áll Magyarország és Lengyelország populista vezetés alatt, illetve hiába nagy az ilyen erők befolyása a cseheknél és a szlovákoknál. Azért a lakosság nagy része mindenütt makacs ellenállást tanúsít velük szemben, részben merítve 56 harcából. Hála éppen a közelmúlt történelmének, a 89-es forradalom még nem szenvedett teljesen vereséget. Ezzel együtt nagyon úgy tűnik, hogy végső soron illúziónak bizonyult.
Közép-Európában feszültséget vált ki a hivatalos retorika a LMBT-közösségekkel szemben. A Budapestről, Prágából és Varsóból keltezett körkép rámutat, hogy politikusok és egyházi személyiségek egyaránt gerjesztik a melegellenességet, mert így akarják növelni konzervatív bázisukat, illetve igyekeznek félelmet kiváltani a szavazók körében. Ily módon azonban szembemennek azzal, hogy a térségben az utóbbi időben jócskán javult a tolerancia és az empátia a szexuális és nemi kisebbségek iránt, köszönhetően annak, hogy a kis és nagyobb városokban egyre többen képviselik az aktivisták magabiztos új nemzedékét. Ugyanakkor a héten Prágában az hangzott el a földrész legnagyobb idevágó tanácskozásán, hogy a melegek és transzneműek esetében továbbra is létezik a Vasfüggöny, annak keleti oldalán erősödik a homofób gyűlölet, az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés. Magyarországon a negatív megítélésnek nincsenek olyan mély gyökerei, mint Lengyelországban. Az utóbbi hónapokban azonban a Fidesz a jelek szerint összehangolt melegellenes hadjáratot indított. Ideértve a Coca Cola elleni bojkottfelhívást, valamint Kövér László kemény kijelentését. A LMBT-réteg hasznos célpont lehet Orbán számára, aki éveken át a migráció veszélyével riogatott. Kanicsár András újságíró és aktivista felidézte, hogy a kormánypolitika egyik alaptényezője, hogy közös ellenséget kell találni a magyarok számára. A bevándorlók, Brüsszel, az EU és soros után most a melegek vannak soron. Merthogy azok állítólag veszélyeztetik a katolikus értékeket és a családokat. Ám a másik oldalon mind többen ébrednek rá, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni – mondja Kanicsár.
Wolfgang Schüssel szerint napjaink autokratáit össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogyan egykor Ceausescu, illetve a kínai kulturális forradalom terrorizálta a lakosságot, vagy akár a náci rezsim vagy Sztálin. Ez azonban nem jelenti azt, hogy napjainkban nem kell ébernek lenni és néven nevezni a dolgokat, ám mégiscsak más minőségről van szó. A volt osztrák kancellár, aki tagja a Fidesz EPP-tagságát kivizsgáló Bölcsek tanácsának, helyesli, hogy a Bizottság következő elnöke külön posztot hoz létre az európai életmodell védelmére, mivel nagyon sok migráns csakis a gazdasági lehetőséget látja, ám figyelmen kívül hagyja, hogy a jólét együtt jár egy sor személyes szabadságjoggal, amit tiszteletben kell tartani. Pedig a harmóniát csak így lehet megőrizni, tette hozzá a politikus, aki külön kihangsúlyozta, hogy itt nem hegemóniáról van szó. Fontosnak nevezte egyúttal a bevándorlók beilleszkedését, valamint azt is, hogy meg kell követelni ezektől az emberektől a kötelezettségek betartását. Megjegyezte ugyanakkor, hogy migráció mindig is volt és lesz is. Ám annak nem szabad veszélyeztetnie az európai modellt. A politikus, aki benn ül a 2. legnagyobb orosz cég, a Lukoil Felügyelő Bizottságában, kifejtette, hogy Moszkvára két oldalról nehezedik nyomás: egyfelől vonzó alternatívát kínál számára Európa a maga nyílt társadalmával, másfelől viszont ott a kínai modell és Peking módszeresen a maga javára befolyásolja Oroszország keleti részét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.