Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.07.
Még Orbán Viktor is jelezte, hogy kész belemenni olyan megoldásba, amelynek értelmében a közös normák betartásától teszik függővé az uniós támogatások folyósítását. Ezt az EU soros elnökeként a finn miniszterelnök közölte, hozzátéve, hogy ez ügyben a vártnál jobban haladnak az egyeztetések, sehol sem tapasztalni alapvető elutasítást. Antti Rinne Magyarország kapcsán úgy látja, hogy három szinten kell elérni a jogállam betartását: egyrészt tárgyalni kell az érintett állammal, másrészt szükség van a 7-es paragrafus alapján zajló eljárásra, harmadrészt pedig éppen a szubvenciók megvonásának kilátásba helyezve. A politikus kitért arra, hogy a migráció ügyében csak fokozza a kihívást Európa számára, ha valóban bekövetkezik Afrikában a várt további felmelegedés, illetve a népességrobbanás. A helyszínen kell segíteni és Rinne szerint ehhez meg lehet nyerni Magyarországot és Lengyelországot is. Olyannyira, hogy Orbán már rá is bólintott az elképzelésre. Nem kizárt, hogy úgy gondolja, pénzzel segíti a fekete kontinens érintett államait, nem pedig menekülteket fogad be. A finn politikus azonban hozzátette, hogy emellett jobban kell őrizni Európa külső határait és már ott ellenőrizni kell, hogy ki jogosult menedékre. Az EU belül pedig szolidaritást kell tanúsítani, egyetlen tag sem bújhat ki ez ügyben a felelősség alól. A klímavédelem kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ha az EU 2050-ig valóban nullára akarja csökkenteni a nettó széndioxid kibocsátást, akkor anyagilag segítenie kell a magyar, a lengyel és a cseh kormánynak, mert a három gazdaság erősen a szénre támaszkodik az energiatermelésben.
Az unió három vezető hatalma a holnapi belügyminiszteri tanácsülésen igyekszik rávenni a többi tagállamot arra, hogy csatlakozzanak a Máltán aláírt részleges megállapodáshoz, amely Földközi-tengeren kimentett menedékkérők elosztását célozza. Ám egyelőre nem tudni, Luxembourgban hány kormány csatlakozik a két hete született Máltai nyilatkozathoz, amely azonban szándékosan nem tartalmaz például kvótákat, illetve büntetéseket azokkal szemben, akik nem csatlakoznak, nehogy ily módon elriassza bármely államot. A négyes egyezmény csupán hat hónapra szól, de meg lehet hosszabbítani. Egy európai diplomata szerint az a szép benne, hogy nem lehet elutasítani. De azért így sok mindenre nem terjed ki. A Bizottság és több civil szervezet is üdvözölte az egyezséget, ám aligha lehet számítani arra, hogy minden kormány aláírja. Ráadásul ha bárki felvetné, hogy fogják vissza pl. a magyar és a lengyel kormány uniós támogatást, mivel azok nem hajlandók migránsokat átvenni, illetve honorálják azokat az államokat, amelyek viszont befogadnak menedékkérőket, az gyorsan tönkreteheti a holnapi tanácskozást.
Az Európai Parlament Jogi Bizottságának ki kellett zárnia a biztos jelöltek közül Trócsányi Lászlót, valamint román kollégáját, mert a cél az, hogy a következő Bizottság megfeleljen a legmagasabb etikai és átláthatósági normáknak. Így foglalt állást a Stéphane Séjourne, a testület francia tagja, Macron pártjának újdonsült EP-képviselője. Természetesnek tartja, hogy rögtön akadtak olyanok, akik politikai elfogultságot emlegettek. A kritikusok kétségbe vonják az egész ellenőrzési procedúra elfogultságát, és nem is teljesen alaptalanul, miközben a tét az, hogy a polgárok teljesen legitimnek tekintsék a Bizottságot, annak egyetlen tagjával kapcsolatban se merülhessen fel az összeférhetetlenség vádja. A gond azonban ott van – mutat rá a politikus –, hogy nincsenek megfelelő eszközök e feladat ellátására. A jogi ügyekkel foglalkozó testület nem járhat utána a leendő tagok által adott nyilatkozatoknak, amelyekben saját anyagi érdekeltségeiket taglalják. Így felmerül, hogy a vizsgálat a különféle pártcsaládok közti harcok tárgya lesz. Ezt csak tetézi, hogy Strasbourgban egyes képviselők sem felelnek meg azoknak a normáknak, amiket éppen ők akarnak kikényszeríteni a leendő biztosok esetében. A következmény az, hogy az emberek úgy érzik: másodlagosak az objektív tények. Ám ezen sürgősen változtatni kell, és a vizsgálatot a jövőben egy független testületre kell bízni, széleskörű jogkörrel felruházva azt. Az gyűjtené be az adatokat, amelyek alapján utána a képviselők döntenének a jelöltek rátermettségéről. De az ellenőrzés kiterjedne az EP-tagjaira, valamint az EU-apparátus vezető tisztségviselőire is, mármint hogy milyen az anyagi helyzetük a megválasztás előtt, feladatuk ellátása idején, majd a mandátum lejárta után. Mert a normák mindenkire vonatkoznak, nem csupán a biztosokra. Ezt a feladatot egy külső grémiumra kell bízni, mert a politikusokat sosem tartják kellőképpen elfogulatlannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.