Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.12.
A francia elnök módosít a hangon Orbánnal szemben és a populisták ellen vívott európai kampány után immár próbálja begyógyítani a sebeket, írja a lap Macron és a magyar kormányfő találkozója után. A házigazdának alkalmi szövetségesek kellenek, hogy helyreállítsa tekintélyét, miután a francia biztos jelöltet visszautasította az EP. Ám a magyar politikus esetében az ellentétek áthidalhatatlannak tűnnek. Macron a tárgyalások előtti sajtótájékoztatón példaként említette a bevándorlást, a légkörváltozást és az európai költségvetést. Magyarország azonban már nem fő téma a francia vezető számára. Sokkal inkább aggasztja az Európai Parlament és a Bizottság közti „politikai válság”. Szólt arról is, hogy egységes unióra és erős Bizottságra van szükség, ami úgy hangzott, mint a vendégnek címzett diszkrét kérés. Egy pontban lehet is köztük egyetértés, hiszen mindketten felsültek jelöltjükkel Strasbourgban. Orbán azonban ezt a kérdés egyetlen szóval sem említette a nyilvánosság előtt. Azt taglalta, hogy intellektuális kíváncsiságból látogatott el Párizsba. A másik oldalon úgy tűnik, Macron kénytelen stratégiát váltani és barátságosabb hangot megütni. Ezzel együtt igyekezett emlékezetbe idézni néhány elvet, amit védelmez. Így olyan közös talapzatnak nevezte a jogállamot és az egyéni szabadságjogokat, ami egyszerűen nem lehet vita tárgya. Emlékeztetett arra, hogy az EP egy éve vizsgálatot indított Magyarország ellen. Ám egyelőre nem jutott előbbre a folyamat.
A vasárnapi választáson vizsgáznak mind a magyar, mind a lengyel nacionalisták és az ellenzék mindkét országban reméli, hogy – népszerű konzervatív politika ide vagy oda – megszoríthatja őket. Magyarországon az a veszély fenyegeti a Fideszt, hogy elveszíti a fővárost és a koalícióba tömörült ellenzéki pártok megszerzik első jelentős hadállásukat, miközben a kormánypártnak kétharmada van az Országgyűlésben. A lengyel felmérésekben jól áll a PiS, ám oda lehet a parlamenti fölénye. Ez esetben pedig akár hatalomra is kerülhet a másik tábor. Az ellenzék mindkét országban azzal érvel, hogy az eltelt évek puha tekintélyelvűséghez vezettek. A tét az, hogy a szavazópolgárok új életet lehelnek-e abba a nacionalizmusba, aminek sorsa mostanában vegyesen alakul. Ausztriában és Olaszországban visszaszorult, és ez azt mutatja: lehet, hogy ezek az erők már túl vannak a zenitjükön, bár a lendület még visszahozhatja őket. Ehhez képest Budapest és Varsó esettanulmányként szolgál, mármint hogy a liberális eszményeket elvető nacionalista vezetés képes eredményeket felmutatni. Gazdasági reformokat hajtott végre, ám egyidejűleg gyengítette a fékeket és ellensúlyokat. Erre mondják azt a bírálók, hogy na, itt érhető tetten a tekintélyelvűség. Orbán Viktor az ellenfelek szerint megalkotta a forgatókönyvet, hogy miként kell bebetonozni egyetlen párt uralmát egy méretes országban. A sajtó megszerzésével, a választási körzetek határainak átrajzolásával, az igazságszolgáltatásban végrehajtott tisztogatásokkal. Több korrupciós botrány és a miniszterelnökkel szembeni fokozódó elégedetlenség Budapesten azonban összefogásra bátorította a rivális ellenzéki tömörüléseket Karácsony Gergely mögött, aki azt mondja, hogy külföldi példák igazolják: az ellenállás a jobboldali-populista rezsimekkel szemben a nagyvárosokból indul ki.
Ha többséget tud szerezni a lengyeleknél holnap a Jog és Igazság, akkor az ország valószínűleg éppen olyan tartósan és mélyen eltolódik a liberális demokráciától a nacionalizmus és a jobboldaliság felé, ahogyan az Magyarországon történt. Ám a párt nem a populista retorikával, hanem kedvező gazdasági eredményekkel és a szociális ígéretek betartásával nyer. Ehhez nem kellett megugrania a hiánynak, viszont nőtt a lakossági fogyasztás és tavaly már 5,1 százalékos volt a fejlődés üteme. Csakhogy nincs elég munkaerő, ezért a kormány engedélyezte olcsó ukrán vendégmunkások importját. Az ellenzék nem tud érdemi alternatívát kínálni és a májusi választások kudarca után nem játszhatja ki az európai kártyát sem. Von der Leyen részben Kelet-Európának köszönheti, hogy a Bizottság elnöke lehet Timmermans ellenében, aki a jogállam megsértése miatt az uniós támadásokat vezényelte a magyar és a lengyel vezetés ellen. A német politikus el akarja tüntetni a kelet-nyugati megosztottságot és valószínűleg visszafogja a hangot a demokrácia ügyében. Ha a PiS győz, akkor alapvető változás valószínű a nem hivatalos hatalmi hierarchiában, mert a csalódott ellenzéki értelmiség elfordul a politikától, illetve külföldre távozik. Mások várhatóan békét kötnek a nacionalistákkal. A jelek szerint a kormánypárt megindul a nagyrészt külföldi kézben lévő sajtó ellen. Orbán Viktor példája mind az ideológiában, mind a gazdaságban fontos Kaczynskiék számára. Ők hasonló uralmi viszonyokat akarnak, ehhez szép csendben együttműködnek az egyházzal és egymás után adják a szociális juttatásokat. És most nagyon közel járnak ahhoz, hogy bebetonozzák uralmukat, és így az illiberális értékek beépüljenek a társadalom, illetve az intézmények szövetébe. Ezen csak egy jelentős gazdasági visszaesés tud változtatni. Ám az jelenleg nem fenyeget, és akkor az ország hosszú ideig nem a liberálisok földje lesz.
A Borkai-féle orgiáról készült videó miatt bizonytalan, miként alakul Orbán Viktor népszerűsége. Még a legcinikusabb bulvárlapok riporterei sem igen kívánhattak volna ennél szaftosabb botrányt, hiszen PR-katasztrófa fenyegeti a győri polgármestert, a tekintélyelvű miniszterelnök szövetségesét. De itt messze nem a kellemes izgalom a lényeg, hanem a választás, amely az ellenzék utolsó komoly esélyének számít, hogy gyengítse a kormányfő uralmát. Ha beválik az összefogás, akkor az modellül szolgálhat, miként kell megbuktatni a Fideszt 3 év múlva. Ám ha kudarcot vall, Orbán szinte megállíthatatlan lesz. Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy látja, hogy ez lesz az ország legújabb kori történetének egyik legfontosabb erőpróbája. Mert ha sikerül elhódítani Budapestet, annak hatalmas jelképértéke volna. De ugyanannak számítana, ha elesne Győr, Orbán egyik választási erődje. A Borkai-ügy legkárosabb következményei abból fakadnak, hogy villámgyorsan terjednek a hírek a panamákról. A városvezető bocsánatot kért, a Fidesz szerint magánügyről van szó, de hogy mindez elégnek bizonyul-e, mármint hogy a politikus megőrizze tisztségét, az majd kiderül.
Létharcot jelent a választás a magyar, illetve a lengyel ellenzék számára, amely megpróbálja visszaszerezni a nacionalistáktól legalább a hatalom egy részét Közép-Európa két populista fellegvárában. Magyarországon azonban úgy néz ki, hogy a küzdelem jóformán már el is dőlt, a kormányellenes erők legfeljebb némi lendülethez juthatnak. De ha netán mégis győznek Budapesten, az ritka vereség volna Orbán számára, aki arról beszél, hogy 2030-ra teljesen át akarja formálni az országot. Mindkét verseny szorosnak ígérkezik, de a zászló a kormánypártoknak áll. A lengyeleknél még sok az ellenzéket támogató sajtóorgánum, elevenek a politikai viták. Orbán ezzel szemben már előbbre tart a teljes ellenőrzés megszerzésében, javarészt elfojtotta a független médiát és egyfajta haveri kapitalizmust valósított meg, miközben azt nyomatja nap mint nap, hogy a magyarok élete veszélyben van a muzulmán migránsok miatt. Zgut Edit, a Varsóban dolgozó magyar politológus úgy véli, hogy vereség esetén több ellenzéki párt is lehúzhatja a rolót. Pikó András úgy nyilatkozott a lapnak, hogy éppen azért választotta a politikát és lett újságíróból az ellenoldal józsefvárosi polgármester jelöltje, mert érzi, hogy ez az utolsó eshetőség. A lengyel ellenzék, amely figyeli, Orbán miként szilárdította meg a hatalmát, fél, nehogy Lengyelország kövesse a magyar utat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.