MI TÖRTÉNT VELÜNK? - AZ ÚJ TANÉV BÚSKOMOR KÖSZÖNTÉSE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.10.04.

Elkezdődött a fülkeforradalom által életre hívott államkonzervatív rendszer tizedik tanéve. Az elsőt még az előző rendszer tehetetlenségi ereje hajtotta, a következő négy tanév már az oktatási rendszer mindenre kiterjedő gyökeres átalakításával együtt járó felfordulás jegyében telt. Az ezt követő tanév a rendszerrel szembeni ellenállás éve volt, azóta pedig csak az új rendszer bejáratása, apró, a rendszer lényeges tulajdonságait nem érintő korrekciók zajlanak. Mivel elvállaltam, hogy írok valamit a most induló tanévről, leültem a laptop elé, megnyitottam egy üres word fájlt és – nem jutott eszembe semmi.

Ami az 2019/20-as tanévben történhet, tulajdonképpen már nem érdekes. Nem érdekes, hogy éppen melyik miniszter melyik oktatási alszektort „felügyeli”, az oktatáspolitika már régen egymással rivalizáló érdekcsoportok sokaságára hullott szét. Nem érdekes, hogy Takaró Mihály kiket húz ki a nemzeti alaptantervből, vagy kiket ír bele, a NAT mint szabályozóeszköz már régen súlytalanná vált, a napi politikai indoktrináció pedig már régen biodíszletté degradálta a gyerekeket. Nem érdekes, hogy a kormányzat hány tanulót lesz képes átterelni a szakképzésbe, mert nincs oktatási rendszer, amely pótolhatná a külföldre költözött félmillió munkaképes és szakképzett embert. Nem érdekes, hogy a kormány milyen új trükkel áll elő a fiatalok felsőoktatásból való kiszorítása érdekében, mert amit eddig csinált, az évtizedekkel veti vissza az országot a tudástermelés és ‑felhasználás területén. Nem érdekes, hogy az állami egyetemek a jelenlegi formában vagy pedig állami cégek vagyonának kimentésén alapuló magánintézményekként működnek tovább, a felsőoktatás autonómiája már csak illúzió, és a CEU-t nem fogja visszahozni semmi. Nincs mit elemezni, nincs minek a várható hatásait mérlegelni, nem történik majd semmi, ami bárkit is éppen végzett munkája újragondolására késztethetne.

Mivel a közeljövőről nincs semmi értelmes mondanivalóm (nem oktatásszakmai kérdés, hogy miként alakul), inkább arról írok, amit az elmúlt szűk évtized tett velünk. A legnagyobb katasztrófa ugyanis az, hogy az oktatás szinte minden kulcsszereplője feladta az integritását, a következetesen értékvezérelt cselekvésre való törekvést és képességet. Vonatkozik ez szinte mindenkire, aki az oktatásban dolgozik: pedagógusokra és oktatókra, intézményvezetőkre és az oktatásirányítás alkalmazottaira, szakértőkre és kutatókra. A kevés kivétel csak arra elég, hogy jól látható legyen, hová jutott a többség...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)